Csodálatos versek,idézetek

Lackfi János 

Tárgyalás 

Most már üljünk le dumálni Istenem,

Dühöngök, ez így nem mehet tovább.

Bólint, hogy üljünk le, régen vágyott rá,

Szívesen elmondana annyi mindent,

Hiszen szeretetből teremtett a világra.

Oké, vágok közbe, de miféle nyomorult 

Világ ez, ha már itt tartunk, nézzen széjjel,

Erőszak szenvedés, betegség, mocsok,

Valamit el tetszett szúrni, úgy tűnik.

Bólint, mindez neki is csípi a szemét,

Betiltathatná a rosszat, csak többnyire

Emberek terjesztik, nekik meg

szabad akaratot adott, nem puszta bábuk.

Közbevágok, miféle szabad akaratról 

Locsolni itt, épp beindult a vállalkozásom,

Erre puff, egy válság és fújhatom,

Hát hol van itt az én híres akaratom?

Elmosolyodik, igen, ez benne a cseles,

Hogy az ember akarata szabad, de azért 

Nem ő a játékban a mindenható,

Egy kevés dolgot tud és átlát,  de sokat nem,

Épp ezért van előkészítve a titkos terv.

Közbevágok miféle tervről regél,

Megvannak a magam számításai,

Pofás, működő modellek, piac felderítve,

Külső faktorok bekalkulalva, Istentől

Igazán kedves lenne, ja beszallna a cégbe,

Ő lehetne a foreszvenyes, párnázott fotel  van.

Megkoszoni, hogy éppen rá gondoltam,

De más szerepben érzi magát komfortosan,

Nem az, hogy nem érdeklik a hozamok,

Mert tudja hogy nekem fontosak,

De inkább érzelmi foreszvenyes lenne,

Nem kivenni akar a cégembol, hanem 

A szívében lakozni, ha értem mire gondol.

Kozbevágok, jaj, ez a szeretet duma

Egy ilyen rideg világban, nem vagyok gyerek,

Tényleg nem tudunk komolyan, felelősen 

Tárgyalni? Elég jó ajánlatot tettem.

Igen, mondja a türelmetlenség, az gond lehet,

Nem akar zavarni, majd ha lesz időm 

Végighallgatni és átgondolni az ajánlatát,

Örömmel visszajon, várja hívásomat,

És addig is nagyon drukkol nekem.

Sextus Aruleius Propertius

Az Őrjöngő kedves

Boldoggá tett tegnapi veszekedésed a lámpa-

fényben, a hangod, ezer átkod, az őrületed,

mikor, ittasan a bortól, ellökted az asztalt

s vagdostad hozzám a teli poharakat.

Csak neki, gyönyöröm, ess neki, rajta, ugorj a hajamnak,

vágd bele arcomba gyönyörű körmeidet,

s hogy parazsat vetsz rám s szememet kimarod: fenyegess csak,

s ingem szaggatván csak csupaszítsd szívemet;

mindez igazi jel, igazi szerelem jele mindez:

mély szerelem nélkül sohase szenved a nő.

Amikor egy asszony csak szitkot perget a nyelvén,

amikor odarogy a templomi Vénusz elé,

amikor őrei közt mer csak sétálni az utcán

vagy mint megszállott rohan az út közepén,

vagy ha bolond álmok riogatják, s egy fiatal lány

képe előtt nyomorult idege sírva fakad:

orvosa, papja vagyok rég minden lelki bajoknak,

s mondhatom, ezek igaz, nagy szerelem jelei.

Ford: Szabó Lőrinc

Tényeleg kiváncsi vagyok a véleményetekre, ha végig olvastátok...... Előre is köszönöm.

Theodor Storm
Ne menj be

Fent a folyosón az oldalszobában,
hol hirtelen oly nagy lett a magány
-nem az elsőben, hol ifjú fejét
sápadt kezére hajtva máskor ült,
mialatt szeme a falon merengett,
melyen, trópusi növények között,
nagyszámú és nagytalpú állatok
álltak, kitömve, fél-csodák neki
s félig már a tudás rejtelmei,
– nem ott; a szék üres, a sok növény
szomjan csüggeszti szép leveleit;
por hull rá – nem ott, a szomszédos ajtón
túl, ott, ott a nagy homályos teremben
– hősége fullaszt –, a spanyolfalon túl,
ott, az ágyon, van valami – ne menj be!
Idegenül és irtózatosan
néz rád!
            Csak néhány órával előbb
szőke feje még ott pihent a párnán;
már sápadt a kíntól, mert az élet
fonala hamar szakad; de szeme
még édesen szólt, és néha mosolygott,
mintha arany messzeségbe nézne.

S egyszerre: éj: és ő egyszerre tudta
– s olyan iszony kiáltott a szívéből,
hogy a tanácstalan részvét az ágynál
ülőket kővé változtatta: örvény
süllyedt vele, feneketlen. – "Segíts,
apám, ó, édes apám!" Támolyogva
hadonászott: keze céltalanul nyúlt
az üres levegőbe: egy sikoly még –
és aztán eltűnt.
            Ott ahol feküdt,
most valami fekszik – maradj! Ne menj be!
Idegenül és irtózatosan
néz rád; és napokig nem élsz, ha láttad.
"És mást – hiszen szeretted – , egyebet
nem tudsz mondani, semmit?"
                                            Semmi mást.

Szabó Lőrinc fordítása

(Véleményetekre számítok)

Vajda János: Gina emlékére XX

"És én okoztam csak neked bút:
Szerettelek nagyon - pedig
Szivednek, mely szeretni nem tud,
Fájhat nagyon, ha szeretik..."

Szerintem egy csodálatos, de szomorú vers részlet.....érdekel, ti mit gondoltok...