Csodálatos versek,idézetek

Egyéb
Mersinho•  2022. szeptember 25. 08:42

klasszikus mára

    Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.

     Öröm - s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
     Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

     Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?

Mersinho•  2022. április 2. 21:07

".........."

"Tudod én mindaddig azt hittem
Ha megvan a hitem akkor nem történik semmi rossz velem
Istenem a két kezem összetettem én
Amikor mentőt láttam én könyörögtem az égnek, hogy nálunk meg ne lássam
Bátran hittem abban ezen a Földön meg lesz a jussa, aki jó
Nekem a halál csak egy szó volt, mindaddig

A napig
Amíg nem ott álltam a sírva

Mikor a drága jó apám leengedtük a sírba

Ott álltam, s nem vágtam
Tudod arra a kérdésre vártam
Miért tesz az ég velem ilyet
Nem tudom én már miben hiszek
De most értettem meg testvér, hogy Jézus mit szenvedett
Magamon érzem a vérző sebeit
Magamon érzem az átkot
Én mindennap megsiratom a világot"

Mersinho•  2020. március 18. 08:48

Érdekes, de szép vers....: Az őrjöngő kedves

Sextus Aruleius Propertius

Az Őrjöngő kedves

 

Boldoggá tett tegnapi veszekedésed a lámpa-

fényben, a hangod, ezer átkod, az őrületed,

mikor, ittasan a bortól, ellökted az asztalt

s vagdostad hozzám a teli poharakat.

Csak neki, gyönyöröm, ess neki, rajta, ugorj a hajamnak,

vágd bele arcomba gyönyörű körmeidet,

s hogy parazsat vetsz rám s szememet kimarod: fenyegess csak,

s ingem szaggatván csak csupaszítsd szívemet;

mindez igazi jel, igazi szerelem jele mindez:

mély szerelem nélkül sohase szenved a nő.

Amikor egy asszony csak szitkot perget a nyelvén,

amikor odarogy a templomi Vénusz elé,

amikor őrei közt mer csak sétálni az utcán

vagy mint megszállott rohan az út közepén,

vagy ha bolond álmok riogatják, s egy fiatal lány

képe előtt nyomorult idege sírva fakad:

orvosa, papja vagyok rég minden lelki bajoknak,

s mondhatom, ezek igaz, nagy szerelem jelei.

Ford: Szabó Lőrinc

 

 

 

Tényeleg kiváncsi vagyok a véleményetekre, ha végig olvastátok...... Előre is köszönöm.