Csodálatos versek,idézetek
AjánlatTöredék
Pilisznky
Mélyen a valóság nyomása,
mélyen a valóság alatt,
gurulnak, a vízalatti csendben,
megállnak a bilijárdgolyók.
Az alkohol mindent helyére rak.
Boldog, szomorú dal
"Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szivem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétöl öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívü jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz szinezüstből,
Tollam, ceruzám vigan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy téa, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifju fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben."
Bocsásd ezt meg nekem!
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"
Csak csillagok az ég helyett /Pilinszky vélémény?/
"Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett."
/Pilinszky János 1921. XI. 27./
Személy szerint az egyik legnagyobb magyar koltonek tartom, rajngok a verseiert a stilusert amit kepvisel, az elvont koltoi kepek, ahogy nem mondja ki amit rejteni kell.
De a közvélemény nagyon eloszto rola, sokan nem ertik nem szeretik, ki hogyan all hozza, csak erdekel nah :)
Ezt így most mindenkinek /talán válasz/
Lackfi János
Tárgyalás
Most már üljünk le dumálni Istenem,
Dühöngök, ez így nem mehet tovább.
Bólint, hogy üljünk le, régen vágyott rá,
Szívesen elmondana annyi mindent,
Hiszen szeretetből teremtett a világra.
Oké, vágok közbe, de miféle nyomorult
Világ ez, ha már itt tartunk, nézzen széjjel,
Erőszak szenvedés, betegség, mocsok,
Valamit el tetszett szúrni, úgy tűnik.
Bólint, mindez neki is csípi a szemét,
Betiltathatná a rosszat, csak többnyire
Emberek terjesztik, nekik meg
szabad akaratot adott, nem puszta bábuk.
Közbevágok, miféle szabad akaratról
Locsolni itt, épp beindult a vállalkozásom,
Erre puff, egy válság és fújhatom,
Hát hol van itt az én híres akaratom?
Elmosolyodik, igen, ez benne a cseles,
Hogy az ember akarata szabad, de azért
Nem ő a játékban a mindenható,
Egy kevés dolgot tud és átlát, de sokat nem,
Épp ezért van előkészítve a titkos terv.
Közbevágok miféle tervről regél,
Megvannak a magam számításai,
Pofás, működő modellek, piac felderítve,
Külső faktorok bekalkulalva, Istentől
Igazán kedves lenne, ja beszallna a cégbe,
Ő lehetne a foreszvenyes, párnázott fotel van.
Megkoszoni, hogy éppen rá gondoltam,
De más szerepben érzi magát komfortosan,
Nem az, hogy nem érdeklik a hozamok,
Mert tudja hogy nekem fontosak,
De inkább érzelmi foreszvenyes lenne,
Nem kivenni akar a cégembol, hanem
A szívében lakozni, ha értem mire gondol.
Kozbevágok, jaj, ez a szeretet duma
Egy ilyen rideg világban, nem vagyok gyerek,
Tényleg nem tudunk komolyan, felelősen
Tárgyalni? Elég jó ajánlatot tettem.
Igen, mondja a türelmetlenség, az gond lehet,
Nem akar zavarni, majd ha lesz időm
Végighallgatni és átgondolni az ajánlatát,
Örömmel visszajon, várja hívásomat,
És addig is nagyon drukkol nekem.