legland blogja

megfejthetetlen percei az időmnek,

egy titok,

mint hogy, 

miért nyílnak a Földön virágok.

Egy titok, 

mint, hogy azt se értem,

miért vannak a csillagok,

miért, este az égen felettem!

Titok vagy,

hát nem árulom el,

nem a múló időnek,

milyen volt, mikor rajtad felejtettem,

vágyódó tekintetem...

Részed vagyok,

mint tűz a Napnak,

mint hajnalnak a fény!

Léptem nyomán,

nyílik a tavasz,

mire öda érek,

virágba öltöznek,

színes pompába a szavak.

Részed vagyok

ha álmodom...

ne ébressz fel,

mert egyedül fázom.

hazudd még

hogy szeretsz

hazudd még 

sokszor

hogy elhiggyem ölelésed

elhiggyem mára

hazudd még ma

hazudd még csókod

százszor a számra

hogy igaz legyen holnap

igaz

hiányod fájdalma...

Ablakomon jégvirág pompa,
a tél ékszerei ezek,
majd a tavasz ellopja,
ellopja, mert akarja.


Szívemen jégvirág pompa, 
a csendem ékszerei,
gyémántként ragyognak rajta,
majd a csókod ellopja,
ellopja, ha akarja...

nem várok rád többet
álmaimat betemették
a hófehér csendek


hiába nézlek
oly messze minden
csikorogva múlnak a percek


meglassúlt az élet
csak a csillagod siet reggel
meghalni a fényben