legland blogja

lehetek e egy mezőn 

virágok illatát órző pásztor

vagy az égen 

csillagok porában ügető vándor

lehetek e

egy kék tó tükrén

arannyal festett napfény

szélben forgó színes falevél

vagy egy csók barna vállad ívén

lehetek e egy álom

ha igen öledben ringass el

de szép halálom után

kérlek többet ne ébressz fel

fűzöld pillanatokat élek

de már fekete fecskerajok

mint a füst 

szállnak a kéményem felett

ki az ki  ez

s térdre esik a koldus

ha nincstelenek elévetnek

egy forintnyi szeretetet

fűzöld pillanatokat élek

de tengernek látom a semmit

s lehúzott vitorláikkal is

elringatóznak tőlem

a megőszült percek

" A fikció, az a hazugság, amelyen keresztül igazat mondunk..."

Albert Camus

" Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,

  Ringasd el lágyan, a szegény kis szenvedőt.

  Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:

  S míg te a gyermek könnyét törölgeted,

  Egy láthatatlan kéz a csillagok felett,

  Letörli vétkeid!"

  Móra Ferenc

Az összefércelt időmből,

felfeslett egy szál,

és előbukkant alóla,

egy régi nyár,

mikor esőcsepp voltam,

s csak hullottam,

és hullottam rád.

De te letöröltél magadról,

s törölköződön,

azóta is ott szárít,

minden elmúló nyár.

Felfeslett egy szál,

- időm szövetén

hiba maradtál...,

foltozni, 

csókolni kellene már.