legland blogja

benned születtem, benned lélegeztem

mint földben , a vak virágmag

tápláltál, adtál, szerettél

s lettem bomló gyönygyvirág

szélben vacogó, napra vágyódó

kedves neked

arcodon szín, s mosoly

de lelkedben béklyó, kötelesség

mégis életednek remény, tavasz, kikelet

s lettem elpattanó húr

mely nem feszül tovább 

csak egy csattanás

milyen kicsi az ember

mégis minnél messzebb jársz

annál nagyobb és nagyobb leszel

mert a hiányodnál

nincs nagyobb és legyőzhetetlenebb

ÓRIÁS

Legyen áldott a karácsony

a hegyekben, a vizekben

a városokban, a falvakban

s legyen a lelkekben

Legyen a szívekben,

a szavakban,

a holnapra nyíló ablakban,

ajtóban

A munkás kezében,

az alkotó fejében,

az esti mesében,

a halálos fegyverekben

S nyíljon újra remény,

minden koldus,

minden elesett lelkében

Áldott karácsonyt.

Te  vagy,

Mikor ablakomon felragyog,

A napfény.

Te,

Mikor virágok illatát,

Hozza a szél.

Napra nap,

Gyere fény,

Símogasd arcomat.

A hosszú úton Te segítsz,

Elvesztek az áldó szavak.

Imádlak fény!

A tékozló életem nélküled,

Mondd,

Mondd mit ér ?

De mit ér vetni,

Mit ér aratni,

Ha nincs hit, ha nincs remény!

Kérlek még, emelj fel

Kérlek add a napot

Legyél égető tűz

Jeges magány éjszakán

Fekete, eget bontó

Zivataros ég után

Dalos szivárvány

Fárasztó nap után

Csókos holdsugár

Kérlek adj még álmot

S legyél szívemben

legyél

Örök szivárvány

Indulj

Ha hallod a nap hívó szavát

Suttogj egy imát, s kellj útra

Győzd le a hegyeket

S szemedben vidd a fényt

Szívedben óvd a hajnalt, a reményt

S kezeddel rakd a köveket

Építsd az utakat

Indulj

Mert az idő mázsáit vinni egyre nehezebb

Előtted a fény, Őt kövesd

Menni kell előre

Mert a múltba út, vissza

Vissza nem vezet!