Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Várom a viharodat nyár
legland 2019. május 18. 10:34
Mint fűszálakon térdeplő idő
csókod úgy hagyott nyomot
rajtam és minden estén
örök időkre
szívemet megsebezvén
mint a fémekbe mart szavak
mik soha le nem kopnak
hogy tengermély magányomban is
megmaradjanak
Hogy mi formált bennem szoborrá
nem tudom már
de ha forró emlékedet tapintom
a szívem még mindig éget fáj
nehéz de szép is voltál
s mint mikor a sivatag
esőre szomjazik
úgy várom a viharodat nyár
úgy várom hogy belőlem elmúljál
legland2019. május 23. 17:10
köszönöm szépen miriam, igen én is most így érzem...
köszönöm mégegyszer
miriam2019. május 23. 16:36
igen, valaminek el kell múlnia, kell, hogy "kifogyjon" az emberből, ahhoz, hogy az újat be tudja fogadni... szépeket írsz...
legland2019. május 18. 18:57
Köszönöm szépen Róza :-) De ez most inverz, mert azért várom, hogy a feledést hozza már a nyár, a vihar, hogy elsöpörje a múltat :-)
Rozella2019. május 18. 18:42
tetszik a címe.. is :) bár a végével szerintem nincs igazán összhangban, de ennek a romantikus versnek nemcsak a címe különös, olyan várod is meg nem is hangulat... persze igazad van, 'ne várd a májust', hisz az már itt van :)
legland2019. május 18. 11:28
Köszönöm Virág, akkor már legalább ketten várjuk :-)
Törölt tag2019. május 18. 11:16
Törölt hozzászólás.