Várlak

Várlak,vissza várlak,

te ki vagy nekem a szerelem,

kitől kinyílt újra a szívem.

Élek,újra élek,te vagy hegyi

patakok friss vize,iszok

belőled,virágos rétek,szakítok

belőled.

Nap fénye az égen,nem melgít

úgy,mint a Te szíved,fázom

nélküled.

Az utcákon a lányok,nézek,

nézek,kereslek,de nem látlak

téged.

Merre a perc,mikor voltál,

mikor kolduló szívemnek,

Te adtál,hogy ne halljon el.

Nincstelen koldus voltam,

de szíved kincseitől,olyan

gazdag lettem,hogy pénzben

dúskáló mágnások,szegény

koldusok mellettem.

Várlak,vissza várlak!