Újra és újra!

legland•  2021. november 9. 09:39  •  olvasva: 158

Ez a halott Hold ma este,

olyan volt, úgy ragyogott,

mint a létem csillogó-szép,

hűs-márvány, koporsó fedele.


De reggel felébredtek a színek,

hát mit tehetek ellenetek,

mit, Ti ragyogó, szép:

Női lelkek!


Ma nincs nálam semmi pajzs,

mi megvédjen, csak olyan szavak,

mint tébolyult festő palettáján,

azok az őrült színek, akik vágyódnak,


de már nem szólnak senkihez,

pedig mindenkiért, annyira szenvednek...

Most teszem a dolgom, kovácsolom még a Nap,

tüzes aranyrácsait, a szabadságra vágyó,

már szőkni készülő, fáradt lelkek köré.

De este álmaim ezüstkapuit,


újra és újra,

a csillagokra és rád,

mint szerető az ajkait,

az annyira óhajtott csókra,

vágyódva még, de már csendben kitárom.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2021. november 9. 17:27

@Törölt tag: mert ha az érvelés alapja, maga a tétel, akkor nem is vitatható :)

Törölt tag2021. november 9. 17:18

Törölt hozzászólás.

legland2021. november 9. 16:38

@Törölt tag: Igen, de ha nincs megfelelő indikátor közeg,...nincs mit kovácsolni ;)

Törölt tag2021. november 9. 12:56

Törölt hozzászólás.

legland2021. november 9. 10:22

@Törölt tag: Köszönöm, de csak azért szép, mert a cselekmény erdője, álom-alanya, fénytestében is szép! :)

Törölt tag2021. november 9. 10:13

Törölt hozzászólás.

legland2021. november 9. 09:49

@chillly24: Csilla köszönöm szépen! :) Van igazságod, volt már rá precedens. :)

chillly242021. november 9. 09:47

A pajzs egyébként is sokszor inkább árt mint segít.. :)
Gyönyörűen kifejező gondolatok! :)