Úgy marad ott

kioltotta csókod ízét a hold

szavaid hajói törötten elúsztak

néma az éjszaka

csak néha sikolt fel

múltunk egy egy jaj szava

deres már a táj

szemeimre az est

mint egy varjú száll

jeges ölén farkas szimatol

s szívembe kap ha rám talál

hogy elvegye az álmokat

mint hegyomlás az élettől

a völgyben alvó 

apró fényszemű házakat

kioltotta csókod ízét a hold

elkoptatott homok lett

az összes minden érces szavam

s utcákon görögve már soha nem ér célt

pedig feléd terveztem útjukat 

de a lényeg mindig elkopott

mindig mielőtt odaért

kioltotta csókod lágy tüzét a hold

ajkamon nem kap lángra már

s úgy maradt ott 

mint dús búzamezőn 

egy kiégett folt