Tavasz

legland•  2019. május 15. 08:23





Tavasz van

langyos szélben kapaszkodom
szemeimet 
kis szerelmek füstje marja
pedig már elszálltak
mint a villamos zaja
ha a síneket az este
csenddel betakarta


Langyos szélben kapaszkodom
de szavaimat is
már a csend formálja ősszé
barnán zörgő hulló falevéllé
nagy teremtő ez a csend
ő tett széppé
ifjúságomat végzetté
olyan lettem  mint egy álom
a valóságot  nem akarom
soha többé...







Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2019. május 17. 08:39

Nagyon szépen köszönöm Melinda :-)

Angyalka732019. május 17. 03:53

😁 kedves versed tetszik.
Szeretettel Melinda

legland2019. május 16. 08:16

Köszönöm szépen Mária :-) Igen, álmodni kell, élni meg muszáj.

csillogo2019. május 15. 21:23

Jobb, ha szembenézünk a valósággal, egyszer túl kell esni a nehezen emészthető dolgokon, de természetesen nem vagyok az álmok elrontója sem! ;)
tetszett

legland2019. május 15. 14:32

Denise, az az, olyan izé :-) De a szebbik arcát szeretem, azt a nőiesebbet :-)

Törölt tag2019. május 15. 14:21

Törölt hozzászólás.

legland2019. május 15. 13:12

Köszönöm szépen Denise, igen az mindig a legnehezebb...
Köszönöm, viszont kívánok Neked is, valami tavaszformájú időt, mert ez nem tudom mi...:-)

legland2019. május 15. 13:09

Köszönöm szépen Kevelin :-)

legland2019. május 15. 13:08

Köszönöm Miklós :-)

Törölt tag2019. május 15. 12:21

Törölt hozzászólás.

kevelin2019. május 15. 11:26

Jó vers tetszik

Mikijozsa2019. május 15. 11:05

"a valóságot nem akarom" tényleg így van