Szerelem és gyász

Valamit adnék még érte...

ha még egyszer játszani hívna az éj

oda hol a tekinteted a csillagoknak mesél

adnék még azért is

hogy hallgassanak a fegyverek

s ne szoruljanak többé ökölbe a tenyerek

Valamit még

kéményekbe meleg füstöt

kannákba zsíros tejet hajlékot mindenkinek

szívekbe tiszta szeretetet meg még annyit

hogy az ember lehessen újra

szerelmes gazdag nemes

Valamit adnék azoknak a lányoknak is

akik nem voltak még soha boldogok

piros csipke ruhát aztán hófehéret

olyan fátyolost

S azoknak  szép apróra vágott tüzifát

hol a kályha a dologtalanságot bánja

tenyerekbe gözölgő illatos krumplit

és a gyerekekenek hintalovat

meg a családi asztal mellett boldog kacagást

mert a kistesó foga épp kiesett

és mindenkinek mosolyt meg mosolyt

bármennyit

De már nem oktatnék soha senkit

hogy mit csináljon másképp

mert én sem tudok semmit

csak magamat gyűlölni ölni

és gyönyörködni örökké 

örökké csak benned kit meg sohasem ismerhetek...