Szelíden...

Szelíd vagyok,
mint tank homlokán az acél,
mit átlőttek tüzes fegyverek,
nem állok már ellen, semminek.


Szelíd vagyok,
mint gyapot földön a négerek,
kik korbácsok szavára énekelnek.
Nyitott szemmel úszom a víz alatt,
mint ki tegnap, múltjába fulladt.



Szelíd vagyok és kék, 
mint az ér, a felmetszett bőr alatt.
Csendesen futok százfelé,
egyszerre keletre, délre,
soha, semmit el nem érve.


Szelíd vagyok, mint egy Isten arc,
van keresztem is.
Nyájam legel, este álmodom,
és reggel belőlem valaki,
mindig felkel.


Szelíd vagyok mint a kő,
de ha börtön épűlne belőlem,
romboljátok le,
szép-rossz szívem...