Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Százezer év múlva
legland• 2019. április 5. 17:38
Verseim már nem jönnek el,
arra az útra, mögöttem maradnak,
porba hullva.
Pásztor tüzem most kioltom,
nem vigyázok már,
a csillagokra.
Elindulok majd,
s mikor sötét csipkét sző szememre az álom,
átalszom a halálon.
És ha százezer év múlva felébredek,
s megtalálom önmagam,
majd úgy várlak téged,
mint szemérmes szeretők,
az első öleléshez a sötétre.
De úgy vágyok majd szép öledre,
akkor is,
mint a gyönyörre éhezők,
az elcseppenő mézre...
legland2019. április 6. 18:57
Köszönöm szépen Mária, megtisztelsz!
legland2019. április 6. 18:56
Köszönöm Virág, de az már tizenynyolc plusszos lett volna :-)
Törölt tag2019. április 6. 17:42
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2019. április 6. 17:31
Törölt hozzászólás.
legland2019. április 6. 10:22
Köszönöm Miklós.
legland2019. április 6. 10:22
Nagyon szépen köszönöm Kinga, ugye hogy csak így érdemes! :-)
Megnyugtattál. :-)
legland2019. április 6. 10:20
Köszönöm Paula, majd százezer év múlva:-)
Mikijozsa2019. április 6. 09:44
jó lett
Kicsikinga2019. április 6. 08:03
Szeretni csak így érdemes!
Paula.S.Tizzis2019. április 5. 22:34
Tetszik a hangulata, a mélysége, a kor ahová repít. :-)
legland2019. április 5. 22:00
köszönöm szépen Bea, csak egy cseppnyit...
pfbea2019. április 5. 17:53
kellemesen erotikus, meghitt versecske. "átalszom a halálom" - hitem szerint az életünket alusszuk át...