Suhogó kékek karcolnak

legland•  2020. november 23. 10:12  •  olvasva: 189

megkarcoltak pillantásaid

suhogó kékjei

vágyaid szívet metsző

tüzes élei


s kegyetlen csókod is

még arcomon mindig éget

de fáj ahogy hiányod

most velem végez


sötét börtönömben

üres és éles kínzó perceim

már megsebezték

szemeim fényét



mint a tűző napfény délen

a szikrázó jéghegyek élét

így már nem bírom el felettem

már nem azt a kék eget


már nem a te szemeidet

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2020. november 25. 08:55

@Rozella: köszönöm szépen Róza, minden jó tanácsot elfogadok! :)

Rozella2020. november 24. 20:41

@legland: nem is tudom, lehet, hogy olyan, de én azért azt mondanám, amíg dobog, ne cseréld le! :))

legland2020. november 24. 14:45

@kisspatricia: köszönöm szépen, max. ebben a hidegben, kisebb hatásfokkal gyújtogatok :D

kisspatricia2020. november 24. 08:19

Örülök hogy rád nincs rossz hatással a hideg és szépen, költőien hozzod a formád, azt az örökké szerelmest 🙂

legland2020. november 23. 21:31

@chillly24: Köszönöm szépen, még jó , hogy valakiben lehet bízni! :) :)

legland2020. november 23. 21:30

@Rozella: Köszönöm Róza, a szív, az olyan az emberben, mint a telefonban a sim-kártya :D Asszociáció :) Köszönöm!

chillly242020. november 23. 21:10

Viszek mézeskalácsot a börtönbe! :) nehogy éhen halj nekem! :)

Rozella2020. november 23. 20:58

szemek és színek leírhatatlansága...:) de nálad nincs lehetetlen:)

/szímet ? /