Reménytelen

Reménytelen ég bennem a vágy,
s halkan úgy pattog ott,
mint kémények felett a szikra,
ha már a mélyben tűz nem lobog.


Reménytelen vagyok,
hajómat már nem hívják a partok,
nem várja már lángoló ölelésed,
izzó csókod.


Nem vár már szíved, 
hogy mélyéből felhozzam,
az elfáradt színeket,
parazsából, az izzó fényeket,


de ha még valamit érzel,
vezényeld felém lelked,
összes szerető indulatát,
s törd át bánatom,


vastag, s magas kőfalát....