Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Örökké szeretni
legland• 2019. április 10. 11:17
Ott éltem én a Napban,
százezer évig,
szívemet égettem,
reggeltől, estig.
Jöttek hozzám akik féltek,
és elfutottak, akik mertek,
hamisan esküdtek százan,
és ketten voltak, hófehér ruhában.
Bántam is, miért nem vágytak rám,
azok, akik mindig másra vágytak,
lestem őket, hát ha,
még is reám várnak.
Ott éltem én a Napban,
százezer évig,
lánggal írt nevetek éget,
a mellemen végig,
rám tetováltátok a szerelmet,
mint bőr alá a tintát, a tüzes fémek,
örökre, míg le nem foszlik,
vázamról az élet...
legland2019. április 11. 17:19
Egyet értünk Miklós!
Mikijozsa2019. április 11. 07:54
így van az kell
legland2019. április 11. 07:16
Köszönöm szépen Zsuzsa, neked is hasonló szépeket.
legland2019. április 11. 07:15
Eleonóra, sajnos a fizika lét, az mindig véges, a lélek az más....
Zsuzsa03022019. április 11. 06:27
Igaz ! Remek versedhez szeretettel gratulálok . Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa
Eleonora2019. április 10. 19:33
@legland: nem, mert az ember nem csak anyag...
legland2019. április 10. 19:08
Igen, az ember életében, az örökké, mindig véges....
Eleonora2019. április 10. 18:16
Igen, ilyen az örökké!