Nem találom az álmom

Bezárt könyv maradtál,
csillaghullás egy nyár éjszakán,
nem olvasható lapok, sorok,
se zene, se dallam,
nincs többé, se papíron, se dalban.


Örökre bezártad magad a csendbe,
s a kulcsok mélyen, a szíved alá rejtve,
de ha lenne még egy nap, még egy esély,
s még a lantom is akar, az összes húron,
érted zengene az ének, nem fáradna a kar.


Mert száz és százezer dal van még bennem, 
mely mind téged akar. Akarva, akar, s ez olyan erős,
mint a templomi fal,
mi mögött az ember tiszta szívvel, igaz hitet vall...


Bezárt könyv maradtál, hiába fáj,
hiába az élet, a nyár, nem tudom olvasni már,
túl nagy a kár, két kezemmel kaparom, vájom,
de nem találom a kulcsom,
nem találom az álmom, a legszebb álmom...