Ne engedd, még ne !

ismerlek talán

pedig sosem láttalak

végtelen tiszta kék égbolt

talán ilyen lehetsz

mikor a szádon nem ég a csók

nem tudom merre hol 

lángol lobog a szíved

pedig nem sokára jön 

az utolsó forró napkelte

mielőtt hideg tél lesz

és az életem is

egy végsőkig feszített húr

hol csak a csók a csók az úr

feszíthetsz még a húron

de lehetsz úrnő is

talán holnap 

a szívemen a számon...

de már most 

csókjaid tüzes álma

mint villámok izzó szigonya 

a százszor megperzselt fába

úgy csapnak bele

haldokló szép ajkaimba

és ne engedd még ne

hogy holnap az ősz 

szívemet meglegyintse

s ragyogó véremet

rozsdás csúf kelyhébe 

kacagva leeressze