Madonna

Egy voltam veled,

lángcsóva a lángban,

Sziklás Madonnám voltál,

minden gyalázatban.

Égtünk a tavaszban,

tüzeink,

egymást karmolták

a vágyban,

és kiömlött csókjaink

alvadt vérdarabkái,

lehet, azok tették felettünk,

iszamossá az eget,

de már sebeinket ,

a Hold fénye csavarta,

szomorú, hűs gyolcsába.

Nincs már hátra semmi,

belenézek a fénybe,

elvesztett szemeidet,

Istenre bízom,

neki akarok mindent,

de mindent megköszönni.