legland blogja

Személyes
legland•  2011. szeptember 20. 08:56

Szép vagy akkor is...

Szép vagy akkor is, mikor nem látlak,

Mert szíved dobbanása,

Mint templomok  mélyéről az orgona hangja,

Legyek bárhol, megtalál.

 

Szép vagy akkor is, mikor nem látlak,

Mert bennem maradt az utolsó tüzes pillanat,

S azóta is éget, lángol,

S a legnagyobb sötétben is reményt ad,

A szíved, a fényed.

 

Szép vagy akkor is, mikor csak álmodlak,

S az őszi napsütés is arcomon, olyan nekem,

Mintha Te adnád a színeket,

Te a forró tüzeket.

 

Szép vagy akkor is, mikor nem vagy,

Nem vagy, csak egy könnycsepp,

Ami az arcomról most, lepereg.

legland•  2011. szeptember 19. 13:18

Csak mi maradunk

Csak karolj, ölelj lágyan,

S csókjaimtól, mint virágok szirmai a forró szélben,

Úgy nyílnak ki ajkaid, a szerelem tüzében.

Az életünk annyi, amit egymásnak tudunk adni,

S a világ majd elmúlik szépen, csendesen,

Elmúlik mindenki és minden, s ami elmúlt  fekete,

Csak mi maradunk egymásnak, csak mi, hófehéren.

legland•  2011. szeptember 18. 19:10

Nem adom...

Véget érhet a nyár,

Véget az ősz,

A tél átölelhet jeges karjaival,

A  hó megfagyaszthat,

Megölhet kínos fagyhalállal.

A sötét magányos éj, megrémíszthet,

S durva kezeivel, ez a kegyetlen rabló,

Mindent, de mindent elvehet.

Csak egyet nem tehet meg senki,

Hogy elvegyenek tőlem, Tégedet,

Hogy elvegyék tőlem, a szerelmet!

legland•  2011. szeptember 17. 18:32

A Te szemeid néznek

Milyen jó, hogy élek,

S a tükörbe ha nézek,

Nem magamat látom,

Mert ott, a Te szemeid néznek.

 

Milyen jó, hogy még élek,

Mert belőled van bennem élet,

Milyen jó, hogy a Tűz melegít,

S nem eléget.

 

Milyen jó, hogy a sötétben nem félek,

Mert a Te tiszta lelked,

Bevilágít, beragyog,

Minden sötétet.

 

Milyen jó, hogy újra élek,

S látom benned a szép jövőt,

Mint vihar után az eltévedt hajós,

A biztos partot, a boldog kikötőt .

 

legland•  2011. szeptember 16. 10:52

Voltam?

Voltam? Nem.

Lettem és megszülettem.

Este volt, mikor átkarolt,

Őszi este, de a Nap még sohase,

Soha, nem égette így, a szívemet.

Szerelmünk máglyáján akkor elégtek a percek,

Megismertem a végtelent,

Nem volt kezdet és nem volt vég,

És a vágy ez a tűzfolyó sodort ,

Égetett, felemelt, elejtett.

Szerelem,  hidak nélküli  folyó,

Megkapaszkodni nem lehet.

De minek is megélni ezer üres évet,

Mikor egy szerelmes percben meglehet élni,

Százezer teljeset!