legland blogja
SzemélyesBú, boci, bú...
Kicsúfolható leszek,...
ha nem vagy velem,
ha nevem egyedül áll majd,
egyedül a sírkövemen.
Kicsúfolható,
ha csak mint árnyék osonsz mögöttem,
ha csak mint folyón bukdácsoló kis hajó,
a tengert, az óceánt, csak álmodja már a szívem.
Kicsúfolható leszek,
mint a mélybe zuhant gleccserek,
megolvadt szennyes vize,
mikor már az őzek sem isznak belőle...
Mikor már a szívem nem bír el,
nem a napfénnyel,
szemeid vérző tekintetével;
hiába is ástam belőle annyit, a felhőkbe el.
Kicsúfolható,
mikor nem mer a gyávaságom,
már nem, bosszút állni a nyáron,
nem, semmilyen lángoló halálon...
Ki vagy Te?
ki vagy a csend maga
vagy csak olyan apró zaj ami nem hangosabb
mint hajnalban
mikor a fűszálakat megöleli a pára
mert én nem vagyok több se szebb
mint Jézus saruján az a sár
mi rátapadt ott
mikor a keresztet vitte a vállán
a Via Dolorosa-n
Vigyázzon rád az Úr!
ó gyermekem
neked most kard van
éles kard ifjú kezedben
de lehet hogy úgy halok meg
hogy nem is látom
amint e bűnös világ előtted megremeg
de ha az Úr vigyáz rád
akkor arról tesz
hogy ne a te szívedet lakmározzák
ne a te gyönyörű szívedet a keselyűk holnap
a feláldozottak iszonyú karóján...
Oda, hol örökké kék az ég...
ma ellopom a létezésed
mint este a hold szokta a szép álmainkat
hogy a feje alá tegye kispárnának
ellopom mosolyodat
akkor is ha bántani fognak azok
akiknek arcához még nem ért soha
nem őszintén fényével a nap
úgy ellopom mint tavasszal egy vén tó
az ifjú nap első sugarait
hogy a mélyébe rejtse mi tüzesen szép s forró
de ellopom a vállad a csípőd a kezed
akkor is ha sebes vagy nem oly karcsú és egyenes
ellopom de nem fogod sajnálni tőlem
mert erre kényszerített a vég
nem fogod
ha meglátod hová rejtem
a szívemben oda hol örökké kék az ég
Mint a fecskeraj úgy száll...
ismertem egy lányt
haja hosszú fekete volt
s ha belekapott a szél
mint egy fecskeraj úgy szállt
ismertem azt a lányt
és biztos még sokan
de én még a cipője koppanását is
hiába még messze járt
ismertem egy lányt
ifjúkorom hajnalán
haja már biztosan ősz
de képe előttem még úgy áll
hogy haja feketén lobog
mint az égen egy fecskeraj
mikor éppen
dalolva a nap felé száll...