legland blogja

mindegy nekem mi lesz

mert létezésed örök

mint nap körül a fénylő körök

én már nem indulok felétek hajnalok

hiába néztek be reggel a szobámba

ajkaimon hamvas versek után kutava

nincs már több dal

mert a nappalok ezek a festett bohócok

már csak gúnyolni tudják

álmaim rímekbe font gyermeknyi lábnyomát

mindegy nekem mi lesz

mert létezésed örök

mint nap körül a fénylő körök

mindegy nekem mi lesz

nem keresek semmit újra

mert nem teszek semmit amiből tűz gyúlna

de múltam minden pillanatát

az összeset majd a lángok közé vetem

amikben nem a csókodat kerestem

mert mindegy nekem már mi lesz

hisz létezésed örök

mint nap körül a fénylő körök...

csendes eső jár a város felett

a csöndnél 

csak a hideg kalapálja erősebben

hangosabban a szívemet

míg valahol messze

a halottak fogai közt 

úgy csikorog a homok

mint a macskakövek

ha rájuk tipornak

vicsorogva az ebhitű tankok

csendes az eső a város felett

csak az hangos ahogy egy katona feni

a csontokon kivert élű rohamkését

azért hogy ha sorsot húz a lét

hogy kié legyen a vég

több esélye legyen hogy megláthassa újra

párját gyermekét szerelmét

csendes eső jár a város felett

csak apró kis zaja annak lehet

ahogy az égő házak szomorú füstjében

a csillagok a földön itt estétől hajnalig

költők a ti elveszett álmaitokat keresik

jaj azoknak

kik ostromlott városokban rekedtek

jaj nektek

kik sírotokban is szépek lesztek

fiatal anyák apró gyermekek

jaj nektek

ti koponyacsontba szorúlt golyók

majd mit fogtok mondani

ha megkérdezik tőletek

miért öltetek miért nem lettetek inkább

károgó fekete hollók

jaj neked ember

holtak tavasza lett a fényes kikelet

hol a kormos utcákon

megvakult szemű csontsovány házak állnak

mint ha koldusok lennének

akik valami apró alamizsnára várnak

de többet családra melegre már nem vigyáznak

jaj neked ember

kinek tavasszal az égen csodás hangjaival

már nem a madár énekel

ha nem gyilkos repülők csattogó géppuskája

tűzszínű fénnyel kényére kedvére

a halálról kelepel...

jaj neked ember

Ha rossz vagyok nagyon,
nyomj agyon,
ha kés lenne kezemben,
szúrd bele, 
béna, szép szívembe.


De szeress, még ha fájt is,
a börtönrács,
mert mindig engedtem,
hogy az életre nyíló ablakon,
a világra, rákiállts.


S azokkal is játssz,
kik velem nem, 
mert pöttyös labdámat,
én akkor is nevetve,
eléd vetettem.


Ha bánatos vagyok,
és borba sem fojtom bánatom,
csókolj ma, százszor homlokon.
De ha úgy érzed, üres ez az élet,
mert még nem láttad,


a semmi-nagy lényeget,
hagyj el engemet.
S keresd meg, az utolsó,
a legszebb szerelmet.
Ha rossz vagyok nagyon...

Legszebb csillagai az égnek

Ti vagytok

Ti meg nem született gyermekek

Örök fényei az égnek

Örök szépei a mennynek

S örök fájdalmai a szívnek

Legszebb csillagai az égnek

Minden imámban áldalak Titeket

S bennetek

A meg nem született Mindent

A meg nem született Istent