legland blogja

vénámba szúrtad álmaid
és a távolságod
mint tű hegyén
az átcseppenő méreg
lassan 
az ősz színeivel ől meg
de akarlak még látni szépnek
a tenger színeiből
fellobbanó kéknek
akarlak még
adj ennem
míg a tél
embert nem öl bennem

Hallgatom az őszt,
mily csendes lett,
már nem harsog,
s nem is nevet.


Elalszik ülve a holnap előtt,
s színeiben sem érzek,
már nem,
több szerelmet.


Elalszom én is,
s ha majd láttok a sárban,
színes faleveleket,
azok közül az egyik,


az én álmom lesz...

igenek és nemek
fájnak és égnek
szőkék és barnák
vágynak és szépek
akik jöttek
azok mennek
s akik jönnek
zuhanni nem félnek
csókolj meg
s talpunk alatt
megnyílnak a mélyek