legland blogja

Gondolatok
legland•  2010. július 15. 16:48

A becsület

A becsület hófehér márvány,

ne szennyezd be sohasem,

maradj inkább éhesen, árván.

De akkor is védd, ha életed

veszik ott helyben. Akkor is

maradj tisztán, ha a pusztító

tűztől kegyelmet csak úgy kapnál,

ha becsüledetedből mindent eladnál.

Ne élj, inkább legyen sírod, legyen,

ez a hófehér márvány!

legland•  2010. július 15. 10:00

Valaki

Valaki rámhagyta a madárcsicsergést,

a folyók énekét, az ég kékjét,

a szeretet erejét.

Valaki rámhagyta a tavaszt, a virágzó fákat.

Valaki rámhagyta a gyermeki tisztaságot,

valaki rámhagyott sokmindent, akinek a

nyomában járok.

Valaki rámhagyta a gravitáció erejét,

és így nem megy, nem  megy a repülés!

 

legland•  2010. július 14. 14:18

Ember a holdon

A Hold meghódítva.

Armstrong kilép, ice teát iszik,

az üveget eldobja.

Megjött az ember, hogy ebből

a bolygóból is legyen, egy

hatalmas kuka.

 

Aldrin a Holdon, egy-két 

lábnyom, egy csillagos zászló,

alleluja, az űrruhám hátulgombolós,

nincs matyóhímzés rajta.

 

Ember a Holdon, elértünk 

a  csúcsra, hívom a Földet:

Utállak titeket, de innen

szépek vagytok, majd karácsonyra

küldök egy csomagot, de engem

ne várjatok.

 

Ember a Holdon, jó itt  nélkületek,

vissza nem vágyom.

Lekapcsolom az oxigént, szervusz

Föld, te koszos barátom!

legland•  2010. július 14. 09:07

Időnként

Időnként csőre töltök

Időnként homlokomhoz nyomom a hideg vasat

Időnként hülye vagyok

Időnként azt hiszem meghalok

Időnként lesajnálom a világot

Időnként szakadt farmert húzok

Időnként becsapom magamat

Időnként más vagyok, mint vagyok

Időnként keddnek tudom a vasárnapot

Időnként haggyatok, mert ilyen is vagyok

Időnként szeretek, időnként utálok

Időnként nem találom a sluszkulcsot

Időnként anyázok

Időnként  jó lenne elhinni, hogy normális is vagyok!

Időnként szóljatok...

legland•  2010. július 13. 22:11

Már nem ölsz meg

Már nem ölsz meg többet élet,

halott arcomban, lőtt sebed.

Boldog lehetsz, majd maszkot

veszek és úgy nevetek.

Jöhet tűz, víz, a  krómacélról

minden lepereg!

 

Örök mosolyt vágok rá, és így

nevetek.Mögötte a fekete

szemek, már nem küzdenek.

S, a csontok összerakva,

minden csupa szegecs.

 

Már nem ölsz meg többet

élet, mert  a krómacélról,

minden lepereg!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom