legland blogja
GondolatokA becsület
A becsület hófehér márvány,
ne szennyezd be sohasem,
maradj inkább éhesen, árván.
De akkor is védd, ha életed
veszik ott helyben. Akkor is
maradj tisztán, ha a pusztító
tűztől kegyelmet csak úgy kapnál,
ha becsüledetedből mindent eladnál.
Ne élj, inkább legyen sírod, legyen,
ez a hófehér márvány!
Valaki
Valaki rámhagyta a madárcsicsergést,
a folyók énekét, az ég kékjét,
a szeretet erejét.
Valaki rámhagyta a tavaszt, a virágzó fákat.
Valaki rámhagyta a gyermeki tisztaságot,
valaki rámhagyott sokmindent, akinek a
nyomában járok.
Valaki rámhagyta a gravitáció erejét,
és így nem megy, nem megy a repülés!
Ember a holdon
A Hold meghódítva.
Armstrong kilép, ice teát iszik,
az üveget eldobja.
Megjött az ember, hogy ebből
a bolygóból is legyen, egy
hatalmas kuka.
Aldrin a Holdon, egy-két
lábnyom, egy csillagos zászló,
alleluja, az űrruhám hátulgombolós,
nincs matyóhímzés rajta.
Ember a Holdon, elértünk
a csúcsra, hívom a Földet:
Utállak titeket, de innen
szépek vagytok, majd karácsonyra
küldök egy csomagot, de engem
ne várjatok.
Ember a Holdon, jó itt nélkületek,
vissza nem vágyom.
Lekapcsolom az oxigént, szervusz
Föld, te koszos barátom!
Időnként
Időnként csőre töltök
Időnként homlokomhoz nyomom a hideg vasat
Időnként hülye vagyok
Időnként azt hiszem meghalok
Időnként lesajnálom a világot
Időnként szakadt farmert húzok
Időnként becsapom magamat
Időnként más vagyok, mint vagyok
Időnként keddnek tudom a vasárnapot
Időnként haggyatok, mert ilyen is vagyok
Időnként szeretek, időnként utálok
Időnként nem találom a sluszkulcsot
Időnként anyázok
Időnként jó lenne elhinni, hogy normális is vagyok!
Időnként szóljatok...
Már nem ölsz meg
Már nem ölsz meg többet élet,
halott arcomban, lőtt sebed.
Boldog lehetsz, majd maszkot
veszek és úgy nevetek.
Jöhet tűz, víz, a krómacélról
minden lepereg!
Örök mosolyt vágok rá, és így
nevetek.Mögötte a fekete
szemek, már nem küzdenek.
S, a csontok összerakva,
minden csupa szegecs.
Már nem ölsz meg többet
élet, mert a krómacélról,
minden lepereg!