legland blogja

Gondolatok
legland•  2020. november 23. 10:12

Suhogó kékek karcolnak

megkarcoltak pillantásaid

suhogó kékjei

vágyaid szívet metsző

tüzes élei


s kegyetlen csókod is

még arcomon mindig éget

de fáj ahogy hiányod

most velem végez


sötét börtönömben

üres és éles kínzó perceim

már megsebezték

szemeim fényét



mint a tűző napfény délen

a szikrázó jéghegyek élét

így már nem bírom el felettem

már nem azt a kék eget


már nem a te szemeidet

legland•  2020. november 23. 08:49

Arcom ágain

arcom éles ágain

még ott érik csókod

édes gyümölcse


még nem szedem le

hagyom hogy fénye íze

még sokáig díszítse


arcom éles ágain

te vagy a nap fénye

lélegző tüze


de halálos

fojtó lobogása is

mi finoman megörli


arcomon édes ágaid

már haldokló

szép virágait

legland•  2020. november 22. 12:02

Ha elmúlnak

kegyetlen a csókod

mi szám ízében kutat

kegyetlen pillangó a csókod

ahogy halott virágaim

színeitől várják a bókot


kegyetlen a szemed

ahogy álmaim fáradt hajóit

elsüllyesztik azok a kékek

de szavad dermesztő íze nyugtat

várj

ahogy arcom lángoló vulkánjába

szám tűzfényű kürtőjébe

jég-ízű hűsen belecsap


kegyetlen csókod

kegyetlenek lesznek ha elmúlnak

legland•  2020. november 22. 09:49

Hallgat a csendem


álmaid pillangói

épp átférnek

szívem 

résnyire nyitott élein


mikor szemeid íriszén

mint hűs folyók

hömpölyögnek a fények


míg álmaidba nem süllyed

a semmi 

hatalmas rendem

ahogy mélyen hallgatok én


a csendem

legland•  2020. november 21. 10:02

Elhalkul a szavam

sokallom a harcot

arcomon a pengéket

azt a sok sebző csókot


mert szavaim fénye

mint csatákban

sokat forgatott kardok éle

már elkopott


menekülésem becstelen

hátrahagyom 

az összes emlékem


sokallom a harcot

feltartom a kezem

s már csak várom 

nézem a lángoló Napot



inkább maradok

így észrevétlen csendben

mint egy égen felejtett dallam


a világ végtelen 

jeges csillagrendszerében