legland blogja
GondolatokNekem legyél ma szép!
Csak nekem legyél ma szép
akkor is ha gyöngy-fényű esővel
a legcsillogóbbal csalogatna
magához az ég
Nekem legyél mámorítóbb ma
sokkal jobban mint az ó bor
s tisztább mint télen
ha hófehéren reszket a rét
Csak engem bírj ki
csak engem mikor nagyon égek
s fényem bekószálja
az égbolt rejtett csillagtalan részét...
Csak nekem legyél ma
csak nekem annyira szép
mint karácsony éjjelén
ha a hó betemet egy alvó templomot
Mert csak nekem
csak nekem lehetsz ma szép...
Az elárult időt...
Most éjszaka lesz
és csókolózni fogunk
ha lemászunk az égről
egymás ölébe
most éjszaka hagyjuk
hogy a csillagok nélkülünk vacogjanak
a végtelenség hűvösében
Most éjszaka ha átöleljük egymást
felcsattanó szívverésünk
biztosan elriasztja
hogy elszökjenek tőlünk
örökké indulni kész kincseink
a csendes lelkeink
Most éjszaka lesz és sötét
pedig Európa már most is
csupa halálos árnyék...
de reméjük hogy a nap a fény
még azért
nem csak egy festő ecsetjén marad
mint valami bátor szándék...
Most éjszaka lesz és sötét
de mi most csak csókolózzunk
elég ha holnap kérjük egymáson számon
az elárult időt
és az eltékozolt fényt....
Szép, színes ígéretek...
ősz van már fogy a hold
s hűs fénye kifosztja arcomból
tegnapi tüzes mosolyod
de lábam alatt a lomb
színes dalaiban
még mindig rólad zsong...
majd lehajlok egy levélért
hátha elárulja nekem
ha elég nagy a sóhajom
hogy mit suttogott neki a szél
a déli napsütésben mikor még ott fent
átölelte az ágakon
hogy mit suttogjak neked
egy csókodért
mielőtt végleg elveszek
mint fákról ősszel a levelek
azok a múlandó
szép színes igéretek...
Tiéd a legszebb magány!
Tiéd a Holdon a legszebb magány
tegnap láttam mikor virágot vittem
annak az álmomnak
ami már ma nincsen...
Tiéd a legfájóbb menekvés
mint amilyen ezé az őszé
mint hegyen a puskacsövek elől
mélybe szökkenő karcsú őzé
Tiéd a Holdon a legerősebb magány
mert a csend úgy ölel körül nem tudom miért
mint Jean d' Arc ot Orleans nál
a drága vért
Tiéd a Holdon a legszebb magány
mi miatt most szívem ellen
a legfájóbb
a legkegyetlenebb sortüzet kell vezényelnem....
Hagyjatok most sziklát törni...
Minden fegyverem törött már
behorpadt pajzsomon
csupa csóktalan éjszakák zúzta nyom
hát hagyjatok most
hagyjatok sziklát törni
azért jöttem igen azért nem harcolni
Pedig nincs semmi titkom
mit csak úgy kibetűzhetne a hold
mikor álmodom
csak talán ennyi egy lányt akartam szeretni
de nem tudtam neki nem soha hazudni
Hagyjatok most sziklát törni
hagyjatok míg a nevét becézve
egyszer is kitudom ejteni
hagyjatok már sziklát törni
amíg a szemét mivel engem nézett
nem tudom végleg az ég kékjébe
nem tudom oda eltemetni...
Hagyjatok sziklát törni
jó most ez így pedig dúrva
ahogy a fülembe a fájdalom liheg
s nem egy kedves tiszta lélek súgja
de szép most de szép veled az élet...