legland blogja

Csak nekem legyél ma szép

akkor is ha gyöngy-fényű esővel

a legcsillogóbbal csalogatna 

magához az ég

Nekem legyél mámorítóbb ma

sokkal jobban mint az ó bor

s tisztább mint télen

ha hófehéren reszket a rét

Csak engem bírj ki

csak engem mikor nagyon égek

s fényem bekószálja

az égbolt rejtett csillagtalan részét...

Csak nekem legyél ma 

csak nekem annyira szép

mint karácsony éjjelén

ha a hó betemet egy alvó templomot

Mert csak nekem 

csak nekem lehetsz ma szép...

Most éjszaka lesz

és csókolózni fogunk

ha lemászunk az égről

egymás ölébe

most éjszaka hagyjuk

hogy a csillagok nélkülünk vacogjanak

a végtelenség hűvösében

Most éjszaka ha átöleljük egymást

felcsattanó szívverésünk

biztosan elriasztja 

hogy elszökjenek tőlünk

örökké indulni kész kincseink

a csendes lelkeink

Most éjszaka lesz és sötét

pedig Európa már most is

csupa halálos árnyék...

de reméjük hogy a nap a fény

még azért

nem csak egy festő ecsetjén marad

mint valami bátor szándék...

Most éjszaka lesz és sötét

de mi most csak csókolózzunk

elég ha holnap kérjük egymáson számon

az elárult időt

és az eltékozolt fényt....

ősz van már fogy a hold

s hűs fénye kifosztja arcomból

tegnapi tüzes mosolyod

de lábam alatt a lomb

színes dalaiban

még mindig rólad zsong...

majd lehajlok egy levélért

hátha elárulja nekem

ha elég nagy a sóhajom

hogy mit suttogott neki a szél

a déli napsütésben mikor még ott fent

átölelte az ágakon

hogy mit suttogjak neked

egy csókodért

mielőtt végleg elveszek

mint fákról ősszel a levelek

azok a múlandó 

szép színes igéretek...

Tiéd a Holdon a legszebb magány

tegnap láttam mikor virágot vittem

annak az álmomnak

ami már ma nincsen...

Tiéd a legfájóbb menekvés

mint amilyen ezé az őszé

mint hegyen a puskacsövek elől

mélybe szökkenő karcsú őzé

Tiéd a Holdon a legerősebb magány

mert a csend úgy ölel körül nem tudom miért

mint Jean d' Arc ot Orleans nál

a drága vért

Tiéd a Holdon a legszebb magány

mi miatt most szívem ellen

a legfájóbb

a legkegyetlenebb sortüzet kell vezényelnem....

Minden fegyverem törött már

behorpadt pajzsomon

csupa csóktalan éjszakák zúzta nyom

hát hagyjatok most

hagyjatok sziklát törni

azért jöttem igen azért nem harcolni

Pedig nincs semmi titkom

mit csak úgy kibetűzhetne a hold

mikor álmodom

csak talán ennyi egy lányt akartam szeretni

de nem tudtam neki nem soha hazudni

Hagyjatok most sziklát törni

hagyjatok míg a nevét becézve

egyszer is kitudom ejteni

hagyjatok már sziklát törni

amíg a szemét mivel engem nézett

nem tudom végleg az ég kékjébe 

nem tudom oda eltemetni...

Hagyjatok sziklát törni

jó most ez így pedig dúrva

ahogy a fülembe a fájdalom liheg

s nem egy kedves tiszta lélek súgja

de szép most de szép veled az élet...