legland blogja

Gondolatok
legland•  2020. december 5. 09:34

Azóta is...

szavaidba akadtam

arcom így lett

szíved ravatalán

egy szép halott


s azóta is

vonszolsz magaddal

s kísérsz mint egy csillag

a hold alá a rossz álmokat

néma haraggal


csattogsz zengsz köröttem

lángot lopott

lángot lopott

s villámló szemekkel nézed


hogy miközben zuhanok

az égi lányok 

azok a csendes angyalok

arcom rettentő tüzét

a hajukba fonják


hogy megmentsenek belőle

egy ölelésnyi fényt

az élet fekete boltívei alá

egy kis sugárzó reményt

legland•  2020. december 3. 10:16

Rejtsd el...

arcom éles ágain

még ott érik csókod

vágyad összes gyümölcse

de nem szedem le

hagyom hogy fénye íze

még sokáig díszítse


arcom éles ágain

te vagy csak te

a napfény éltető

melegítő tüze

de halálos lobogása is

mi fínoman felperzseli

arcom éles ágain

már haldokló szép virágaim


őrölj hamuvá 

mikor te is lobogsz

halálos lázadó tűzben

s szívem utolsó dobbanását

gyűrd  rejtsd bele 

símogató szép ökleidbe




legland•  2020. december 2. 17:01

Még nem szöknek felém...

érzem ám a tüzed

akkor is

ha már bennem

meg is fagyott a nyár

hallom ám 

a hangod akkor is

mikor a hold

velem zörögve kiabál


mert egy szót keresek

mit még ma

kimondani nem merek

talán majd.....egyszer

mikor felébred zölden a fű

s elindúl felém a nyár

mint szürke partjaihoz

a csillogó kék tengerár


mert ma még hiába rázom

álmaimmal csöndesen

szemeid aranyrácsait

mint sivatagi homok

magányos oázisok

zöldellő pálmáit

nem szöknek felém

nem bilincsbe vert

rabságban tartott 

tűz-fényű vágyaid



legland•  2020. december 1. 09:48

Jó volt...

jó volt nézni

a hóesés csillogó kódjait

mint csendülnek csönddé

a holdfény zajában

ott ahol az Isten is

ítélni szokott


jó volt érezni

a holnapok csókjait

a reggelli napsütésben

s újra várni lobogó ajkait

aztán a rozsdás időre ránevetni

egy csillogó ölelésben


jó volt érezni vállaimon

hajad suttogó csöndjét

mikor a földre szálltunk

s elhittük szárnyalásunk 

hosszú zajos röptét

legland•  2020. november 30. 16:43

Még mindig fáj

a hajnali hegyek

álmaim csúcsán

szikrákat vet 

már lángol a nap

de még mindig bánt

hogy nem láthatom

nem a két szemed

arcod fénylő templomán


bánatod itt járt

itt mint a sarki szél

s megrázta szívem jéghideg

zuzmarás alvó csöndjeit

de már csak azt hallom

ahogy távozó lépteid

összetörik

álmaim rólad 

az ég kék útjára szórt

hófehér gyöngyeit


megsérült a csendem

most úgy reszket bennem

mint anyja ölén

a beteg lázas gyermek

de még mindig fáj

hogy nem láthatom nem

a két szemed 

arcod fénylő templomán

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom