legland blogja

Gondolatok
legland•  2024. március 12. 19:31

Így jövök...

Így jövök hozzád megtörve megölve

arcomon halott ismeretlen katona mosolya

ki egy gödörben megfagyott


Így jövök hozzád

hogy megrongált szívemben már

a halál üli rettentő torát


Így jövök de ne küldj el

öld meg bennem a csendet

öld meg friss új nevetéssel

legland•  2024. március 6. 14:45

Fele a kettőnek...

Nem kereslek már rég,

tekintetem sötét mély kútjában,

már elveszett az a napsütés...


Nekem elég volt, ami a tied!

De hogy új kellene e még:

- igen, a csókból sosem elég!


Sosem, mert reménytelen éjszakákon,

valami kell; valami ami ég!

Mert nem érem be kevéssel,


nekem minden kell, ami közelebb van,

közelebb, mint a holnapi vég!

És hiába is látszom egésznek,


csak fele vagyok, fele a kettőnek....

egyedül nem más,

mint csak: lélek-törmelék!

legland•  2024. március 4. 15:35

Ha nem...

Ó halál álom...

vígadnak felettem az ördögök,

pedig a tavaszban már áradnak a szívek,

nyílnak az ösztönök, támad a napfény,

hogy kiszabadítson mindent,

mindent, mit elrabolt a tél.


Ó halál álom...

a szavakat gúzsba kötöd a számon,

pedig még meg akarom köszönni,

meg azoknak, 

akik kibírták csonthéjas némaságom,

vagy akik bölcsek voltak mert élni akartak,

s ifjúságuk nem nekem adták,

ha nem a lángoló Napnak.


Ó halál álom,

az édes élet zamata,

mára már, keserű lett a számon,

de szembenézni a sortűzzel,

még nem mer, nem, jégfehér arcú gyávaságom...

legland•  2024. február 28. 12:06

Ahogy a szemed nézett...

megkopott a szívem

meg kinek fájdalma az az ember

ki szeretni nem mer...

megkopott

így hát neked kiabálni

se megfogni a kezedet már nem kell


megkopott 

mert elkoptatták azok

akik mindig kértek

akik elvittek mindent amit tőlem nyertek

elkoptattak akik Isten nyomába léptek

s engem elengedtek

hogy bűneinkben egyedül legyek


elkoptatott hogy csak óvtam mindent

de mindent ami benned sarjadt

s aztán nem mertem aratni

nem a legszebb csókjaidat

de nem búsulok 

míg magamnak fel tudom idézni a legszebb verset

azt a legszebbet

ahogy engem a szemed nézett...


legland•  2024. február 26. 18:17

Beléd haltam...

.... téged nem fog elfelejteni senki

     se a nyár se a tél 

     se a fák lombjába kapaszkodó szél 


     se a nyár se a tél 

     nem fog a bor 

     az ajkaimon lecsorgó vöröslő mámor


     a betegség a baj

     meghajszolt szívem ritmusában

     az örjöngő zaj


     nem fog elfelejteni az Isten

     mikor melegíteni akarja a Földet

     hogy kitől kérjen kitől


     lobbanó nagy tüzeket

     nem fog a kutak mélyében a víz

     melyben csodáltad az arcodat



    s a messzeségben én a kő

    a márványarcú merengő

    és újjaim közt a ceruza a toll


    mert rólad fog szántani verseket dalokat

    minden gyönyörű sima 

    s ronggyá gyűrt papírra....


    nem fog az erdő

    hová annyit  menekültél futottál 

    s az akác  tüskéje sem mely megsebezte arcodat


   nem fog a tiszta ágy 

   sem a piszkos mocskos vágy 

   a szuvas pad a fák alatt


   hová rávéstem egy üveg darabbal

   hogy ez a két szív örökké együtt marad....

   nem nem lehet már az életem villanó csókos szabja


  belehaltam már rég szép szerelmes harcaimba