legland blogja

Gondolatok
legland•  2020. december 9. 08:43

Törd fel

hajtsd  felém a tengereket

lobogó szemeid

hullámzó kék reményeit


milyen szürkén hallgat ez a tél

itt minden halott

csak a csókod kiabál csak ő él


milyen kopár fák itt

a hajlott hátú nappalok

rajtuk csak a csókod lehetne

csak ő színes falevél


hajtsd felém a tengereket

szemed hullámait

rettentő kékjei törjék fel


arcom beton szürke

ócska 

reggeli csöndjeit


legland•  2020. december 8. 11:28

Talán ennyi


fenyőfám ágán köd ül

tűlevelein esőcseppek citeráznak

hallgatják a gyökerek

hogy a föld felett

hogy s mint vigad az élet


de holnap kivágom a fát

nem lesz több tánc

nem lesz több vigasság

mert kályhámban

kit megcsókol a láng

annak az ágnak

az a gyönyör lesz az első

mit érzett

s az utolsó is mi fájt


holnap kivágom a fát...

megperzselt múltamat

s majd száz szerelem sirat

mint szűzlány csókját

az elmulasztott kormos pillanat


de tudom hogy végül

a tüzek megőrzik s tovább viszik

mind ellobbant szírmaim

csókjaim színét s el is hiszik

ízét s szárnyai erejét


mert ha az idő gyöngye lepereg

az összetöri a szívemet

mint jégeső a rózsán

a lángoló vöröset

s ha majd kérdezed

mi volt ez az élet


semmi

talán csak vagy száz ének

legland•  2020. december 7. 11:38

Hiába

ne kérdezd mi kellene még

hisz belőlem már

mint dúlt harcosok 

vonulnak a vágyak

lángoló pej paripáikon

tüzes égtájaid 

hajnali fényei felé


de fegyvertelen állok

falaid magassága előtt

arcod ívtöredékeiben

a két szemed a mennybolt

s hiába ostromlom hiába


a csillagokban megakad

minden tűz-fényű hangom

tested egy templom

benne lüktet Isten


engedd kérlek

hát engedd őt imádnom

míg ki nem mérik

míg meg nem szerkesztik 

vízszintes helyem

a csillogó lapátok

a fekete anyaföldben 

legland•  2020. december 6. 09:21

Még ma

most kéne még

még ma valamit adni

valami olyat

amit az este 

a szíveknek adott itt

a megroskadt messzeség alól

az elbukó nap színeit


most kéne még

ma megfogni a kezedet

még bírom vinni

azokon a mázsás hajnalokon

a lángoló színeket


most kéne még

ma kimondani egy szót

addig amíg lehet

míg a tél

a világ szívére nem fagy

csak ennyit ami most ennyi

hogy nekem vagy

merci

legland•  2020. december 5. 09:34

Azóta is...

szavaidba akadtam

arcom így lett

szíved ravatalán

egy szép halott


s azóta is

vonszolsz magaddal

s kísérsz mint egy csillag

a hold alá a rossz álmokat

néma haraggal


csattogsz zengsz köröttem

lángot lopott

lángot lopott

s villámló szemekkel nézed


hogy miközben zuhanok

az égi lányok 

azok a csendes angyalok

arcom rettentő tüzét

a hajukba fonják


hogy megmentsenek belőle

egy ölelésnyi fényt

az élet fekete boltívei alá

egy kis sugárzó reményt

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom