legland blogja

kemény e szenny

mi a szívemig ér

mert hazudtam nektek 

még napsütést is oda

hol minden csupa zuzmara

hazudtam pedig a szívem

az igaz Istenhez van szokva

hazudtam a harcot

a sebeket hogy abban a nagy csatában

én vittem azt a rongyos

golyó tépte zászlót

csak egyet nem tudtam hazudni soha

senkinek igaz szerelmet

de kemény ez a szenny

mi most a szívemig ér

csak ha rád gondolok

akkor lágyul meg törik el ez a tél...

csak akkor öltözik mint tavasszal a fák

csak akkor a szívem virágba

de kemény ez a szenny

talán holnap legyőzi egy álom

mikor a hold lopakodó csendje

már az alvó fagyos háztetőkön oson...

a végtelen égen át szököm hozzád

talpam alatt csikorognak a csillagok

de tudom nem érek oda soha

mert meghalok

de tudd örökké feléd megyek az úton

mert te vagy az út 

te kiért a szívem még dobog

mert ajkaimra peregtek egyszer távoli álmaid ízei

mint hegycsúcsokon őrt álló magányos fenyőkre

a hold bánatos könnyei...

azóta tudom hogy te kellessz te örökre

mert magamba ittalak mint tiszta esőt a föld

s nélküled már csak por lehetek

csak por már a halálom előtt

hát ne engedj el ne

míg úgy érzed a szívemben ott

van neked egy menedéknyi hely 

amiért még maradnod lehet 

amiért maradnod

igen maradnod kell ....

Elloptad minden szívverésem

minden igenlésem

mikor jajgatott bennem a dér

Elloptad minden didergésem

elloptad mindet

mit adott ez a tél

Elloptad az összes csüggedésem

s reggel már

jóízüen ébredt bennem

minden semmiségem

Nekem legyél ma

csak nekem annyira szép

mint karácsony éjjelén

mikor kinyitnak egy alvó templomot

csak nekem bocsáss meg mikor égek

s felperzselem az ifjú idődet

Csak azt akarom már

hogy legyél hozzám kegyes

mikor a harcomat majd feladom

s ítéletet mond felettem a szemed

Mert most azt gondolom

hogy örökké te kellesz

és te leszel a rét nekem

az erdő a mező a hegy

És te az órákban összeakadó fogaskerék

mitől az idő előre megy

de bocsáss nekem meg

mert a fényem mikor bekószálta este

az égbolt rejtett csillagait

nem vettelek észre ott 

nem egyből téged...

csak engem bírj ki mikor égek

és fényem bekószálja

mi nem látható

mert mélyedben rejted...

csak nekem legyél ma

cak nekem annyira szép

mint karácsonykor éjjel

ha kinyitnak egy alvó templomot

csak hozzám legyél ma kegyes

mikor a harcomat feladom

s majd ítéletet mond felettem

lángolva a szemed

csak nekem legyél ma

csak nekem olyan szép

mint az égbolt rejtett csillagai

mikor lemossák magukról az éjji sötétet....