legland blogja

Emlékszem, nem régen még gyönyörű volt

a szerelem, aranyból borított rám palástot.

Gyönygyöset, rubintosat, vöröset.

Emlékszem, tegnap még jó volt, mert a

szerelem, ezüstből borított rám kabátot.

Emlékszem ma reggel már hideg volt,

mert a magány, vaskezekkel szorított!

Összedőlt az utolsó menedék,

rom,füst,fáradt acél.

Vér és  szakadt inak.

Az út vége és ott égek a tűzben,

kárhozat,szenvedés,most ez

jutott a szerelemért.

Az utolsó menedék,darabokra

hullt idő,összetört emlékpercek,

az égre írva feketén,már ne szeress!

Ne szeress,menj nem lehet.

Más a sorsom,itt most nem,

csak nélküled.

S rám szakadt a fekete eső,s lemos

mindent,amire az van írva:

Szeretlek...

De szívem mélyén az összetört 

darabok arra várnak,hogy összerakva

egyszer újra,Te legyél nekem belőle:

A jövő,a múlt, a ma!

Tiszta kezem nyújtom a napnak,

mert jóban vagyok a virágokkal,

Uram kérlek adj egy kis meleget

nekik,nehogy megfaggyanak.

Tiszta kezem nyújtom a holdnak,

mert jóba vagyok az emberekkel,

Uram kérlek adj egy kis álmot a

megfáradtaknak,hogy jól aludjanak.

Tiszta kezem nyújtom a földnek,

mert jóban vagyok az éhezőkkel,

hogy teremjen sok búza,s legyen

kenyér,ha éhes a gyermek és

enni akarja.

Tiszta kezem nyújtom a víznek,

mert jóban vagyok a szomjazókkal,

adhassak nekik mindig friss vizet,

hogy élhessenek az életnek.

Tiszta kezem nyújtom a szeretetnek,

mert szeretlek Istenem,hogy erős

legyek benned,s a te erőddel amikor

kell, a gyengéken segíthessek!

Mennyi minden van amit nem veszünk észre.

Mennyi szép van és elmegyünk mellette.

Mennyi kinyújtott kéz és nem fogjuk meg,

nem segítünk,mikor kellene.

Bántja szememet, a sok megtört szem fénye,

becsukott ajtók mögött,az elveszett életek reménye.

Bántja a szívemet,bánt,hogy mennyi mindent 

nem veszek észre...

Fényből és jégből született bálványok nem kell.

Vasból és tűzből kovácsolt hit kell,anyák szeretete,

apák keménysége,vére,ereje kell.A hűség becsülete,

mint a felkelő nap tüze,úgy égesse,űzze a romboló

erőt,s fékezze.

Nem kell más csak a szeretet ereje,te legyél nekünk 

a kezünk,háborgó tengerekből születve.

Fényből és jégből született bálványok nem kell,

szeretet kell.Szívvel és lélekkel élő,a tisztaság

könnyes útját járó,a terhet vállaló,könnyét adni

tudó ember,te kellesz!

Te kellesz,hogy felemelhess bennünket,kik

elestünk és sírtunk,s mint lehullott virágok

az élet vad mezőin szóródtunk.

Te kellesz hit és nem a múló bálványok!

Te kellesz!