legland blogja

Csak hazudni tudom:

Magamra vennék mident

Bánatot, fájdalmat

Kínt, halált, s elvinném

Hogy jobb legyen ez a világ

Micsoda szavak,

S mikor elmegyek, majd látjátok

Semmit nem viszek

Holt remények kikötője

Mennyi hajóm ott kikötve

Egyik szebb, mint a másik

Csupa arany csupa gyémánt

Minden

Eget karcoló karcsú  vitorlák

Büszke erős test oldalukra festve

NEKEM CSAK GYŐZNÖM LEHET!

Holt remények kikötője

Mennyi hajóm ott kikötve

De eltelt az idő

S már egy sem fog kifutni

Mert nem tud akarva siklani

S új célokért, a régi test

Semmilyen viharral dacolni

Jöjj el hozzám este

Mint fényes holdsugár

Ablakomon nézz be

S ha felnézek az égre

Az olyan lenne

Mint ha néznénk

Egymás szemeibe...

Adósa vagyok minden tűznek

Adósa a napnak

Minden el nem égett szerelemnek

S a sok ki nem bomlott drága rügynek

Adósa vagyok minden szépnek

Sóhajommal a vágyódó szélnek

Adósa a reménynek

S fekete bánatában megszakadt szívnek

Jaj adósa lettem itt mindenkinek

Mert szívemből adni nem tudtam eleget

Soha senkinek

Ne keressetek a Földön

Itt nem leszek

Szerettem volna lenni napfény

Mindenki  temploma felett

De már nem leszek

Ne keressetek itt a Földön

Így nem

Csak mint gyertyaláng az éjben

Úgy vigyázok a reményre majd

Mindenki Szívében