legland blogja

Az összefércelt időmből,

felfeslett egy szál,

és előbukkant alóla,

egy régi nyár,

mikor esőcsepp voltam,

s csak hullottam,

és hullottam rád.

De te letöröltél magadról,

s törölköződön,

azóta is ott szárít,

minden elmúló nyár.

Felfeslett egy szál,

- időm szövetén

hiba maradtál...,

foltozni, 

csókolni kellene már.

Elábrándozva, egyedül,

egy Napban fürdő lányt láttam,

kibontott hajjal,

mintha nyár lett volna tavasszal!

S mint csillaghullás fénye,

egy forró éjszakán a szemeimbe,

úgy hullott vissza szívembe,

életem minden elveszett, 

megfakult, drága kincse...

Vonaton érkezett

Lili Hummer

Kedvesem a bokszbajnok

Szeme már ott lángot dobott

Hazaérve kesztyűt húzott

Bevitt egy egyenest és egy balhorgot

Szép a parketta közelről és szépek a csillagok

De fiúk vigyázzatok ha csaltok

Mert ilyen sorsra juttok, ha kedvesetek egy  bokszbajnok

Csobogó víz, susogó patak,

kérdezem a holdat, merre

vannak a múló nyarak?

Vadvirágok rétek, mezők,

havas csúcsok, szép legelők,

merre vannak, merre a volt

szeretők.

Elvirágzott szép virágok,

szirmok, bibék, dús kacsok,

virágos rétek. Szerelmes

csóktól, mikor lesz az élet,

mikor, újra édes?

Kedves madarak, kicsiny

őzek, hulló falevelek, titeket

kérdezelek, merre menjek,

merre az út, merre mely a

boldogsághoz vezet?

Szól hozzám az élet, örülj

a Napnak, mert láthatod

a Holdat, s köszönd a Holdnak,

hogy adott álmot. Csókold a

pirkadást, mert szétszakította

az éjszakát.

Szeresd a hajnalt, amint kel

a nap. Légy boldog,hogy élsz,

hogy élhetsz újra a mának.

Csobogó víz, susogó patak,

te kedves világ, szép Holdam,

már várom az új nyarat.

Vadvirágok, mezők, rétek,

ugye nyílnak már, nyílnak,

az új szerelmek?

Szemünk összevillant az utca fénybe,

valami csillant abba a kékbe.

Mélysége nem látható,gyönyörű ég.

Sietve mentél,rezzenésnyi mosoly,

másodpernyi láng lobban,az idő

meghátrál,bár ne menne tovább.

Arcod még itt reszket,mint könnyű

fátyol,mögötte lényed ismertelen

tiszta csillag.Nincs szavad,de érzem

hogy szólnál,ha szólnék,ha arcodra

szikrázó csillagot lopnék.Az égről

a legszebbet,de az semmi,mert

nekem te  vagy a legszebb.

Suhanó árnyad,ki vagy? Vagy te,

vagy csak álmodtalak? Visszanézlek

magamba,újra látlak,nem hiszek az

utca zajnak.Te más vagy,nem lehetsz

való,mint hideg téli utcán a tavasz.

Minek szépsége éleszti a dermedt,

kis tüzeket.Á nem hiszem,ez nem

lehet,s az utcazajban ott maradt

kék szemed sugara,összegyűjtöttem

és eltettem.Hideg napokra megőriztem.