legland blogja
BarátságSzemed sugara
Szemünk összevillant az utca fénybe,
valami csillant abba a kékbe.
Mélysége nem látható,gyönyörű ég.
Sietve mentél,rezzenésnyi mosoly,
másodpernyi láng lobban,az idő
meghátrál,bár ne menne tovább.
Arcod még itt reszket,mint könnyű
fátyol,mögötte lényed ismertelen
tiszta csillag.Nincs szavad,de érzem
hogy szólnál,ha szólnék,ha arcodra
szikrázó csillagot lopnék.Az égről
a legszebbet,de az semmi,mert
nekem te vagy a legszebb.
Suhanó árnyad,ki vagy? Vagy te,
vagy csak álmodtalak? Visszanézlek
magamba,újra látlak,nem hiszek az
utca zajnak.Te más vagy,nem lehetsz
való,mint hideg téli utcán a tavasz.
Minek szépsége éleszti a dermedt,
kis tüzeket.Á nem hiszem,ez nem
lehet,s az utcazajban ott maradt
kék szemed sugara,összegyűjtöttem
és eltettem.Hideg napokra megőriztem.