legland blogja

Szemünk összevillant az utca fénybe,

valami csillant abba a kékbe.

Mélysége nem látható,gyönyörű ég.

Sietve mentél,rezzenésnyi mosoly,

másodpernyi láng lobban,az idő

meghátrál,bár ne menne tovább.

Arcod még itt reszket,mint könnyű

fátyol,mögötte lényed ismertelen

tiszta csillag.Nincs szavad,de érzem

hogy szólnál,ha szólnék,ha arcodra

szikrázó csillagot lopnék.Az égről

a legszebbet,de az semmi,mert

nekem te  vagy a legszebb.

Suhanó árnyad,ki vagy? Vagy te,

vagy csak álmodtalak? Visszanézlek

magamba,újra látlak,nem hiszek az

utca zajnak.Te más vagy,nem lehetsz

való,mint hideg téli utcán a tavasz.

Minek szépsége éleszti a dermedt,

kis tüzeket.Á nem hiszem,ez nem

lehet,s az utcazajban ott maradt

kék szemed sugara,összegyűjtöttem

és eltettem.Hideg napokra megőriztem.