Ha már mind elégtek...

Nézem ajkaidat

mint hullhatna rá a csók

hogy úgy okozzak mámort

mint ki a szájába vesz

valami súlyos nehéz ó bort

Nézem ajkadat s kívánom

hogy mit még nem adtál oda senkinek

azt ide mind nekem add

s kérdezem

lophatok e arcodra majd száz napot

lophatok e majd egy éj alatt

De most csak nézem ahogy mozogsz az időben

letarolt napjaidat látom csak

fájon hullanak elémbe

összeszedem majd mind

s torony magas tűzet rakok belőle

a fagyos szívű idő rettentő ölébe...

És most így üzenek

nem lesz veszteséged semmi 

mert elviszem ha megyek

visszaviszem neked  

a rajtam felejtett

legszebb csillag-tekinteted

hogy újra beragyoghasd felettem

minden éjszakán majd a márvány-sötét eget

ha már ránk dőlt a csend

mert vágyódó szavaink egymáson mind 

az utolsó betűig elégtek...