Fussunk

Futnunk kellene,
semmitől sose tartva,
elégetve minden múltat, 
mi utunkba állna.



Égne a magasság,
és égne a lélek mélye,
a cserje is, és száz éves fák,
méteres öle.


Rohannánk az ég felé,
gallyak, ágak,
mint életünkből a percek,
mögöttünk, hamvadva szállnának!


Elszenesedne minden,
vissza út nincsen,
mint mikor lángoló katedrálisok,
ha haragos tűzben égnek.


S mi repülnénk fel az égnek,
mint csillogó rakéták,
kik semmitől sem félnek,
szikrázva fényesen,
 
míg nem találkoznánk ott,
egymással mindent megértve,
mit eddig nem értettünk,
hogy kit és hogyan kell,


tiszta szívvel, őszíntén szeretnünk...