Csendben ott...

legland•  2020. november 26. 11:36  •  olvasva: 45

ki fog ma megégetni

mint kopár erdőket

a vihar lázította

bíbor ajakú tűz

ereimben a vért

ki fogja űzni

s ha bennem a vadat

csókjaival legyőzte

lesz e majd  mersze

hogy zászlóját

a szívemre kitűzze


sorsomon

ki lesz a  pecsét ki

aki nekem adja csókja

utolsó lobbanó tüzét

abban fénytelen sötétben

ha majd ott állok

szívek nélkül meztelen

csak nevetek

örökké fájó lángoló

kéklő sebeivel kezemen

csendben ott a halálsoron

hol szólni értem már senki

talán csak majd percnyi

zengő hangjukon

a néma harangok mernek





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2020. november 28. 17:03

@TothGigi: Nagyon széépen köszönöm! :)

TothGigi2020. november 27. 19:16

Jó lett! :)

legland2020. november 27. 07:44

@chillly24: Nagyon szépen köszönöm, skálázok a hangommal. :)

chillly242020. november 27. 01:14

Jó kérdésekkel foglalkozó kemény vers! Szép! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom