Bezárt a jövő

Bezárta múltam aranykapuját a jövő,
de te úgy maradtál velem,
mint virágok szirmain reggel,
egy csepp hajnali eső.


És csillogó üveggyöngyein,
szivárnyt bont a múló idő,
s álmot, milló színeiből sző,
reggel, este, szédült szívembe.


S mint tavaszi mező virág tengere,
úgy hullámzik lelkemben,
volt életem, minden csöppnyi perce.


Mily gyönyörű mögöttem ez a kapu,
talán még kinyitom,
s rám ömlik minden újra,
mi most még csak álom,


s szívemből kiárad bánatom,
s százfelé fut majd, 
fiatal, szép magányom....