Az utolsó menedék

legland•  2010. június 21. 17:20

Összedőlt az utolsó menedék,

rom,füst,fáradt acél.

Vér és  szakadt inak.

 

Az út vége és ott égek a tűzben,

kárhozat,szenvedés,most ez

jutott a szerelemért.

 

Az utolsó menedék,darabokra

hullt idő,összetört emlékpercek,

az égre írva feketén,már ne szeress!

 

Ne szeress,menj nem lehet.

Más a sorsom,itt most nem,

csak nélküled.

 

S rám szakadt a fekete eső,s lemos

mindent,amire az van írva:

Szeretlek...

 

De szívem mélyén az összetört 

darabok arra várnak,hogy összerakva

egyszer újra,Te legyél nekem belőle:

 

A jövő,a múlt, a ma!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2010. június 21. 20:36

Kedves Enikő,aki elmegy az úgy érzi,hogy már nem fog jönni.Ez fáj.
A jövő a múltból táplálkozik,arra épül és ma ez a helyzet.Ma ilyen volt a hangulatom.

legland2010. június 21. 20:30

Kedves Enikő,nekem nagyon nagy öröm és boldogság ez a csillag.Köszönöm!

legland2010. június 21. 20:28

Kedves Marianna,köszönöm szépen:-))

mezeimarianna2010. június 21. 19:40

Gratulálok!!!

siskaeniko2010. június 21. 19:03

A sors a csillagaink.
A tiéd, Attila.

siskaeniko2010. június 21. 18:59

''Más a sorsom''
??? A jövő,a múlt, a ma!