Az idő kutyái

legland•  2020. november 10. 09:02  •  olvasva: 233

mezítláb járunk

egymás szívében csendben

míg egymás hiányában

börtönöket építünk

hol sérült vágyainkat

bilincsekbe  verjük


mezítláb járok

halkan csendben

s minden utcán valakire várok

minden utcán

minden fagyos hópihében

egy arcot látok


míg az idő vad kutyái

szét nem marcangolják

utcára vetett

fényért kolduló

egymás lobógó vérétől

örökre megvakult lelkünk


jégszírmú hópihék tánca

mindent eltakar

de a hópihék éle

ereket vágnak a csuklómon délre

fogd meg a kezemet

hogy senki se lássa

amint vérem hullása

összekoszolja felettünk

a hóizű fekete csendet


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2020. november 11. 08:18

@Rozella: Köszömöm! Kerülném én is őket, de nem lehet...

Rozella2020. november 10. 21:47

Ennyire morbidok ezek a vad kutyák? Hmmm... nem szeretnék találkozni velük...

legland2020. november 10. 19:08

@Fellah73: Nagyon szépen köszönöm Gyula, megtisztel véleményével!

legland2020. november 10. 19:07

@TothGigi: Nem szoktam turzásokba esni, de túlzásokba igen :D

Fellah732020. november 10. 17:32

Kedves Sándor.
Igazán jól sikerült vers.
Gratulálok.
Tisztelettel.
Gyula...

TothGigi2020. november 10. 17:20

Ööööööö

legland2020. november 10. 14:22

@Mikijozsa: Miklós, nagyon szépen köszönöm, hogy tetszettek a kutyáim :)

legland2020. november 10. 14:21

@liketorn: Ádám, nagyon köszi!

Mikijozsa2020. november 10. 11:24

az idő kutyái követnek éhes szemekkel nagyon jó tetszett

Mikijozsa2020. november 10. 11:24

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

liketorn2020. november 10. 09:06

Brutál jó lett...