Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A csavargó dala
legland• 2021. szeptember 28. 09:50 • olvasva: 210
elnyűtt csillagrendszerek között
fénytelen csavargok én
elítélt mosolyom
már nem fog fegyvert
csak a csókom csak a csókom az
ki még lázadni mert
hű társaim álmaim
mind rám mosolyognak
nem tékozlom már el
nem kedves bizalmukat
s magamhoz hívom mind azokat
azokat is kik elfáradtak
asztalomat megterítem
s ki megáll választhat ott
tengernyi szenvedés és szerelem
elítéli vagy felmenti a szívem
de mint kusza csillagrendszerek között
az eltévedt űrutazó
fényt utat keresvén
úgy bolyongok én itt a föld színén
az isteni rendben
a tőlem eltíltott pompás szemeidben
legland2021. szeptember 29. 14:19
@Mikijozsa: Miklós, nagyon szépen köszönöm!
legland2021. szeptember 29. 14:19
@ariadnesweet: Ne írj még le semmit, addig amíg még: "az élet él, és élni akar" :)
Mikijozsa2021. szeptember 29. 10:05
érdekes ötlet, terített asztal . választékos, gratula
ariadnesweet2021. szeptember 29. 09:13
@legland: : Csak azt sajnálom, az idealizmus csúcsán kihagytam valami földöntúli:) szenvedélyt:)
ariadnesweet2021. szeptember 29. 09:12
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
legland2021. szeptember 29. 07:47
@ariadnesweet: Köszönöm szépen Andrea, én is ebben a cipőben járok (jártam). Mert hát a szerelem, az színtiszta idealizmus és valóban fárasztó :)
ariadnesweet2021. szeptember 28. 21:04
Tudod vannak szerelmek, de én nem fogom őket csokorra. Voltak és volt a SZERELEM. Felruháztam olyan tulajdonságokkal (idealizmusomban) amelyek talán csak részben léteztek. Igen, én pl elfáradtam