legland blogja
Ha Te vagy
engedd, hogy vágyaid
hangosan zajosan
átrobogjanak
sínekre fektetett
apró kopott
nesztelen szívem felett...
de mi ez a hang
ki ácsolja álmaim koporsóját
ha Te vagy
s nem a múló idő
ha Te vagy az a Nő
akkor nem rezzenek össze
mint erdőben a vad
mikor rápillant a gyilkos puskacső....
Volt...
érted volt minden szép
s minden kanyargós út egyenes
és édes
a keserű szenvedés
mert minden
vad mezőn réten
van valami szép
egy pipacs mint a szád
csóknyi pompa
mi fénylőn mesés
érted volt szép
érted minden út
de most újra fáj
újra a messzeség
mit nem győzhet le
csattogó vonatkerék
vagy tüzes repülők
vad döreje
érted volt minden szép
érted...
ez most mindem csöndem
bömbölő ereje
Mindent mit kaptam
feléltem mindent mit kaptam
ha fáztam a nap tüzét
mikor melegem volt
az erdők a fák hűs leheletét
mikor szerelmes voltam
feléltem csókod
minden éltető édes jó ízét
feléltem mindent
szemeidből a fényt
derekad karcsú ívét
feléltem illatod színes rózsa kertjét
feléltem minden virágod
mint márciusban
a lesben álló öreg téli este
a zsenge ifjú tavaszi napsütés
összes erejét
Hinni kell
rendezni kell dolgainkat
csak a szépet hinni el
homlokodról a csillagok fényét
csókodból az augusztusi nap
perzselő ízét
csak a szépet hinni el
mint tavasszal a fecske
a zöldellő partot
mikor szeli a végtelent
a kéklő tenger fölött
csak a szépet vinni el....
Harmad napra
elhagyott egy szép lány csókja
harmad napra virradóra
nézem az éget
már csak nézem a szemed
s nehéz álomokon ringatnak
a rám vetett konnyű szavak
sosem lehet
de költök még egy szép regét
bús szavak szép zenék
soraim közt élsz e még
költöttem egy szép regét
neked kinek neve már rég
csak messzeség
csillagporos ég alján örök
bátorító fényesség
ezek az utolsó szavak kopottak
mint egy nehéz nap után
a megfáradt alkonyat
de harmad napra virradóra
egy szikrányi szóra csókra
mindig feltámadok
én ki vagyok érted
egy szép szomorú halott