legland blogja
Miért nem?
elhagyott arcomon csókod még úgy ragyog
mint beroppant kerítéseken a vadmálna vöröse
ha dús leve a durva fára rácsorog
de jó lenne azt hinni hogy jó vagyok
neked
mint mikor a Hold ha egy csillagra mosolyog
de szeretném megkérdezni tőled
mint a rab a rácson túli kék eget
hogy miért nem nézhetem szabadon
miért nem a te két szemedet
ó bárcsak tudnám feledni
de ez a zsákmány túl kedves volt
és még most is úgy szorít magához
mint vesztőhelyen a kötél annak nyakát
ki alól a zsámolyt már kirugták...
Zene
Ki Vagyok Én? - AI Zene | Mulat Az AI #magyarzene #mulatazai #music
Megyek!
Mennem kell még, hiába szívem,
az idő tengerében,
már csak süllyedő ólomnehezék.
Mennem kell még,
az utolsó gyönyörű vadért;
színes mezőkön át, a legszebb mosolyért,
mert te az az őz vagy az erdőben;
aki várja már az utolsó vadászt, a kést.
Hát megyek,
míg szívemben el nem pattanak az erek!
Megyek, míg nagy, súlyos köveikkel,
le nem ütnek, a tehetetlen percek.
Megyek, míg szívemben elő nem bújik,
az az örök éj...,
míg ócska, rongyos csókjaimat,
tűzre nem veti, az a hideg tél!
Megyek a parázsért,
hogy meglássam milyen,
mikor szemeid fekete üstjében, már ott forr,
a legízesebb szerelem:
az a legszebb halálos kor!
Megyek, hogy öled fekete napsütésében;
- mikor a viharok fellebbentik a szoknyád,
hogy ezer évre, vagy százezere,
de megvakuljon a szemem!
Megyek megyek,
hogy mi eddig csak félig égett,
az elégjen teljesen;
el, a fekete, sötét mélyig,
el, abban a tenyérnyi tűzben!
Alone
Ha már mind elégtek...
Nézem ajkaidat
mint hullhatna rá a csók
hogy úgy okozzak mámort
mint ki a szájába vesz
valami súlyos nehéz ó bort
Nézem ajkadat s kívánom
hogy mit még nem adtál oda senkinek
azt ide mind nekem add
s kérdezem
lophatok e arcodra majd száz napot
lophatok e majd egy éj alatt
De most csak nézem ahogy mozogsz az időben
letarolt napjaidat látom csak
fájon hullanak elémbe
összeszedem majd mind
s torony magas tűzet rakok belőle
a fagyos szívű idő rettentő ölébe...
És most így üzenek
nem lesz veszteséged semmi
mert elviszem ha megyek
visszaviszem neked
a rajtam felejtett
legszebb csillag-tekinteted
hogy újra beragyoghasd felettem
minden éjszakán majd a márvány-sötét eget
ha már ránk dőlt a csend
mert vágyódó szavaink egymáson mind
az utolsó betűig elégtek...