legland blogja
Te meg én
álom voltál de láng is
mi megéget mint a nyár
mert minden versből te szóltál
mert minden szépben
a legszebben te ragyogtál
de egyszer még
megkereslek én
utolsó utazás
a kékre festett ég alatt
a zöld szemű hegyek sörényén
egyszer még megkereslek szép
mert minden szavamban
mi még él
te vagy eltemetve
te meg én
egyszer még rád találok
ha még leszek
leszek mint egy ének
mi örökké szerelmes...
pedig még soha
soha el sem vesztettelek
Álom volt talán
messze vannak hűs csókjaid
lázadó szemeim tüzét
mi oltja el
most macskatalpakon jár
köröttem a csend
csak az ég kékje csobog
s pont úgy zokog
mint mikor szemeidből elfolytak
a megbántott álmok
csak játék volt talán
az a csillagos ég
honnan az arcomra hullottál
mint este a szép mesék...
még lüktető szívem
már holnap
a négy égtájra szegezem
számon a csókod
csak az maradjon
az meg nekem
mert minden más
csak álom volt...
csak álom talán
Nem lehettem
ne várj engem
a nap fényében
este ha eljön a hold
akkor láthatsz a színeiben
fagyottan fehéren
de ajkam sivatagán
örökké fáj éget
az a lüktető anyag
nap-ízű csókodból
izzón ami ott maradt
ne hallj engem
mikor eső vagyok
s az ablakodon kopogtatok
ne hallj engem a kertedben
ha a madár dalol
mert nem akarom
hogy bántson a hangom
de ne várj engem ne
már sohasem
szomorú szép kedvesem
s ha majd fényes villámok
dörgőn járnak felettem
akkor tudni fogom
hogy neked is fáj
ami nem lettél
ami nem lehettem...
Rég jártam arra...
rég jártam arra...
hol el vagyok temetve
a szemeidben
de tudod hogy hol vagyok
hát ott keress
ha rám találsz
csak integess
mikor belenézel a tükörbe
rég jártam arra
hol már százszor
vagy ezerszer is
el vagyok temetve...
Mert ha
néha írok még
valami gyöngét
olyan harmatos hazugat
fekete vagy fehér csipkést
de azért nézz rám
csak nézz rám még
mert ismerős vagy
mint a reggeli napsütés
de állj meg most
ott ahol vagy
mert szavaid csóvás tüze
égeti marja kőszikla arcomat
állj meg ahol vagy
mert ha a fejem fölszegem
akkor utoljára még
felesküszöm rád fel
szerelem