lazarjani blogja
Az élet, a humor, az irónia és a gúny
Nemrég megjelent versemhez kissé ügyetlenül sikerült kategóriát választani.
Akinek kenyere a fekete humor, humorosnak találhatja - akinek nem, ironikusnak, esetleg gúnyosnak - de - attól függetlenül, hogy ebben a témában egy rakás vers van, és a kategória alapján így lehet hogy "lehetséges olvasókat" vesztek -, mégiscsak leginkább az életről szól. Ezért (is) kértem a kategória módosítását 'humor'-ról 'élet'-re. Így őszintébbnek érzem. esetleg a második kategóriája lehetne humor; de egyszer már módosították nekem a kategóriát - nem szeretném ilyenekkel újra a moderátorokat zaklatni - van elég dolguk biztosan :-)
És íme a vers : http://www.poet.hu/vers/96343
csak úgy
(Verset is hoztam, de ez kevésbé fontos :-) )
Megjelent.
"előzetes"
jön!!!
Próba.
Edgar Allan Poe : A holló c. versének stílusában : 'A futár' :-)
első
és íme az első duett :
Köszönöm a kedves társszerzőnek, l.angelika114 - nek a közreműködést (Az ő része a közös alkotásból félkövérrel van szedve. A dőlt betűs szedés jelöli az általa helyreigazított - és általam teljesen elfogadott - sorokat. A félkövér dőlt pedig : amit én igazítottam szerényen ki, remélem, elfogadásra lel :-)
Kereső féltés (dalban elregélve)
Ott fent a hegyekben
Lakik a kedvesem
Körülöttem biz'ám
A környék oly vidám
Megyek hozzá, tudom, jó
Úton járok.
Kicsinyke szobában
Szélfútta ablakban
Elfagyott virágom
Ködbe vész határom
Senki sem jár erre egy
Jó ideje.
Bizony jó magasan
Hófehér havason
Meleg tűzhelynél vár
Bárcsak ott lennék már
Hogy karomba zárjam, csak
Arra várok.
Ismertem egy legényt
Csak elmosódott kép
Arca, hangja messzi
Tán egyszer keresni
Fogja e bérc csúcsait
Láztól égve.
Szőke szántóföldek
Lombhullató erdők
Délceg örökzöldek
Sudár ezüstfenyők
Vidám búcsúm széllel száll,
Elmaradtok.
Kaptató ez hozzám
Ereje határán
Szélnek szemben repít
Ez az út fölhevít
Elhagyott erdők haját
Fonja szépre.
Sötét az ég alja
Nagy felhő takarja
A Napot előlem
De jókedvem tőlem
Ha jégeső hullik is
El nem űzi.
Beborult a kék ég
A csúcsokat metszi
A lelkemben harc kélt
Messziről szeretni
Botor bátorság talán
Vagy tán mégse?
Szedtem vadvirágot
Egész csinos csokrot
Friss havat is szedtem
Szárát beletettem
Ne hervadjon, míg babám
Hajba fűzi.
Úgy emlékszem éppen
Vígság él szívében
Erő lábaiban
Virág szavaiban
Mezők illatát hozza
Egybekötve.
Síróssá vált az ég
Ont sok-sok hópihét
Egyre mélyebb hóban
Léptem vígan roppan
Gyors tempóban óra sincs
S odaérek.
Fohászom érte szól
Óvja őt vihartól
Kanyargós útjait
Ha befödné mégis
Hosszúra nyúlt óra vad
Jeges szele.
Hideg szél kezd fújni
Kavarva a havat
Most kéne elbújni
Ne fagyjak hó alatt
Egy barlangba húzódtam
És most várok.
Miért is nem maradt
A völgynek ölében
Csak egy barlang adhat
Menedéket itten
S a tarka csokor megfagy
Mint jó szíve.