laszloklara blogja

laszloklara•  2009. január 20. 08:42

Vége?

Mint elszáradt virág, a porba hullok,

  szerelmed nélkül elég tűzben a világ.

Létemért, s érted naponta harcolok,

  elpusztít, megöl a vágy.

 

Mégis, mégis - tavasz születik újra,

  és reménytől boldog vagyok.

Ezen a földön már minden a tiéd,

  a világot vesztve nélküled meghalok. 

laszloklara•  2009. január 19. 15:13

Boldogtalanság

Megérintett a boldogság lehelete.,

..mégis elgurult, mintegy gyöngyszem,

Már nem tudok repülni, szállni..,

Már nincs mitől megdicsőülni!

Érted dalol, sír árva lelkem,

Téged akar, követel didergő lényem.

Akartam múltat, jövőt veled élni,

S lám szüntelen ostoromoltam a semmit!

Te voltál az álom..., a remény,

Zokogva borultam lábaid elé..,

Mégies e szerelem kegyeletlen tébolyában

Ez a tiszte érzelem semmi.,gazdátlan!! 

laszloklara•  2009. január 19. 15:11

Bánat

Nyomorog fáradt.., vesztes szívem,

Kínoz a bánat, meggyötör betegen,

Az egekbe kiáltom fájó kínjaimat,

Életem siratom az álomok alatt!

Ez, ami nekem...megmaradt,

Bánat, árvaság,fájó emlékezet,

Fájva, magamba zárva: Szeretlek! 

laszloklara•  2009. január 19. 15:09

Szívem fájdalmai

Mozdulnék,....de nem tudok...,

Mozdulnék, de lebénít a fájdalom,

A szelek csöndjében eltűnnek a sikolyok,

Nélküled élve, zubog bennem a jaj-dalom! 

 
1...383940