laszloklara blogja
Vége?
Mint elszáradt virág, a porba hullok,
szerelmed nélkül elég tűzben a világ.
Létemért, s érted naponta harcolok,
elpusztít, megöl a vágy.
Mégis, mégis - tavasz születik újra,
és reménytől boldog vagyok.
Ezen a földön már minden a tiéd,
a világot vesztve nélküled meghalok.
Boldogtalanság
Megérintett a boldogság lehelete.,
..mégis elgurult, mintegy gyöngyszem,
Már nem tudok repülni, szállni..,
Már nincs mitől megdicsőülni!
Érted dalol, sír árva lelkem,
Téged akar, követel didergő lényem.
Akartam múltat, jövőt veled élni,
S lám szüntelen ostoromoltam a semmit!
Te voltál az álom..., a remény,
Zokogva borultam lábaid elé..,
Mégies e szerelem kegyeletlen tébolyában
Ez a tiszte érzelem semmi.,gazdátlan!!
Bánat
Nyomorog fáradt.., vesztes szívem,
Kínoz a bánat, meggyötör betegen,
Az egekbe kiáltom fájó kínjaimat,
Életem siratom az álomok alatt!
Ez, ami nekem...megmaradt,
Bánat, árvaság,fájó emlékezet,
Fájva, magamba zárva: Szeretlek!
Szívem fájdalmai
Mozdulnék,....de nem tudok...,
Mozdulnék, de lebénít a fájdalom,
A szelek csöndjében eltűnnek a sikolyok,
Nélküled élve, zubog bennem a jaj-dalom!