laszloklara blogja

Szerelem
laszloklara•  2011. január 18. 22:25

Engedj a szívedhez!

...kinyíltam feléd,

   mintegy virág a meleg fényre,

Széthúzva a csönd ködfüggönyét,

                      ..engedj hát a szívedhez!

Halloda-e szívem lágy neszét...,

   ahogy vadul csak érted ver....?!

Érzed-e lelkem lüktetését,

  ahogy belőle az érzelem tör fel?!

Ne legyen benned többé kétség,

                     ...engedj hát a szívedhez!

Zubogó vágyamban csikordul a remény,

   szerelem susog a lágy esti szélben,

Bárcsak kedvesed lehetnék...,

    szikrázó, fénylő napsütésben!

....kinyíltam feléd....

   magasba röppen a lelkem...,

Majd alázuhanok, mint árva levél...

                    ...kérlek, engedj hát a szívedhez!

laszloklara•  2011. január 18. 22:21

Taníts!

Tanítsd meg, hogyan szeresselek,

  kedvedre hogyan tegyek!

Tanítsd meg nekem a szerelmet,

   ígérem, jó tanítvány leszek!

Tanítsd meg nekem, mi jó neked,

   élhessek szerelembe részegülve!

Tanítsd meg, mi az, mit neked adhatok,

   s mi az a jó, mi tőled kaphatok!

Tanítsd meg, milyen az odaadás,

    ..a kacér, buja csábítás!

Taníts meg végre szeretni...,

   hogy boldogok legyenek napjaink!

Tanítsd meg nekem, mi az öröm,

  segíts átlépni az éji küszöbön!

Taníts a szerelemért harcolni,

  reszkető, remegő vággyal csókolni!

Tanítsd meg,miként  szeresselek,

  hogy neked egy életre megfeleljek!

   

laszloklara•  2011. január 18. 22:17

Ölelj!

Ölelj végre magadhoz...,

  úgy ölelj, mintha akarnál!

Hadd érezze a tudatom....,

    kellek, s enyém a világ!

Kezed a kezemben...,

  szerelmem súrolja lelkedet,

 Jöjj hát kitárt szívembe...,

   akard, hadd szeresselek!

Óh, tekints le végre reám,

  szegény, szerelmes nőra,

Ki szerelmi bójáját....

   nálad már rég kikötötte!

Óh, én kedvesem,

   ...lásd..., téged ölellek,

Ragyogd be életem fekete árnyát,

  hisz mennybe szökken már a vágy!

Ölelj...., ölelj hát magadhoz,

   ..ölelj, mintha ....akarnál!

Ne hidd ez egy őrült álom....,

   ez egy varázs, édes szívdobbanás!

laszloklara•  2011. január 18. 22:13

Évforduló (szept.18)

E szép napon köszöntelek, kedves,

  érted jajongva, hozzád rimánkodva,

Lelkem dobjai szüntelen peregnek,

   már hány éve élek árnyékodban!

Friss forrásként buzog bennem az érzelem,

  élek, szerelmedért fohászkodva.

Halk vágyak inognak a lenge szélben,

   e szerelem újra születik,..., újra!

Tudom, hozzád késve érkeztem,

   mégis neved suttogva talál rám a pirkadat,

Lázba borulva sugárzik a lelkem,

  némán lüktet vágyam a sötét éjszakában.

Álmélkodom..., kezeimet tördelve,

  miért vagyok a boldogságból kizárva!

Mégis utadon követlek..., önfeleden,

   felfedve, mi szívemet nyomasztja!

Óh, mily mélyen, hévvel szeretve szeretlek,

  vágyik szívem reád..., a társra!

Téged akarlak a nyugvó nap melegével,

  veled ébredezne borzongva ölelve a hajnal!

Vágyakozom, sóhajtozom, óh.., micsoda végzet,

  szeretlek, míg élek, engedd, hogy kimondjam!

laszloklara•  2011. január 18. 22:07

Reménytelenség

Az voltál....., ki vagy,

  az maradtál..., ki leszel...,

Akartam, légy támaszom...,

  most mégis magányom cipelem!

Lejártam talpam utánad...,

  étlen-szomjan epedtem érted,

Feléd vezérel mégis az akarat,

  szívem tele ígérettel!

Fülembe csengenek még a szavak:

  szerelemmel nem szeretsz!

Érzelmeim mégis kitartanak,

  nekem csak Te kellesz!

Vágyaim hiszed.... halottak,

  szárnyaszegettek! Nem!

Keresű álmaimba kapaszkodva

   ..hiába kiáltom nevedet!

Gondolataim érted rikoltanak,

  mert szüntelen kigyúlsz bennem!

Utat nem engedsz vágyaimnak,

   ..elveszek a reménytelenségben!