lanyigeza blogja

TÖPRENGÉS

Hogy mikor voltam gyerek? Mondhatom elég rég,
Most már úgy érzem mindig, hogy időm nincs elég.
Hogy az idő mi, azt én bárhogy is gondolom,
Próbálom saját kézzel megfogni, nem tudom.

Fiatal koromban, nem éreztem úgy súlyát,
De most idősen, már nyomja az ember vállát.
Az időnek múlása, függ attól is nálunk,
Hogy a WC ajtó, melyík oldalán várunk.

Idővel versenyt futni, szűntelen próbálok,
Ettől a versenytől soha meg nem hátrálok.
De ahogy fejem fölött múlnak az évek,
Nem jut mindenre idő, én csak attól félek.

Az idő előttem jár, megfogni nem tudom,
Mennyi belőle az enyém, tudni akarom.
Úgy vélem az idő, nem saját tulajdonom,
Van rá használati és élvezeti jogom.

Mikor hajszolom magam, vagyok gyors és lassú,
Magam utol nem érem, bár az út hosszú.
Tenni, alkotni akarásunkra jellemző,
Általában több a feladat, mint az idő.

Talán néha, magamtól is okosabb vagyok,
Ilyenkor úgy hiszem, másnap majd jobbat írok.
Az előző napi alkotásba javítok,
Attól jobb lesz-e? Abban már biztos nem vagyok.

Amit ma alkotok, tizenkilenc felé húz,
A holnapi pedig már, egy híján majdnem húsz.
Ma amit leírok, mire eljön a holnap,
Vajon okosabb lettem, hogy nem tartom jónak?

Legyen az akár jelen, vagy jövő idő,
Töltsük meg tartalommal, ne maradjon meddő.
Akad még naponta, megannyi kétely,
Mely az embert amészti, mint pusztító métely.

Mindenki előtt ott áll az olvasztótégely,
Vlami nagyot alkotni benne, az jó hely.
Tehetség kérdése, hogy az kinek sikerül,
A jövőben, ha megéljük, minden kiderül.

ISMERKEDÉS A POET.HU-VAL

A poet.hu-ban, három hónapja regisztráltam,
A szabályzatra figyeltem és mást se csináltam.
Mindent tudni róla, a három hónap nem elég,
Ahhoz legalább ennyi idő, biztos, hogy kell még.

Aki még nem érezte saját sikere szagát,
E téren reálisan, nem mérte fel még magát,
Azt sem tudja, mi az amit elvárhat jogosan,
Nem könnyű a dolga, állítom egész biztosan.

Talál itt az ember végül is jó barátokra,
Rátalál itt sokszor, a magára hasonlókra.
Ha az ember őszinte, a témát nem kerüli,
Mondhatjuk, többségben van, a hatvanon felüli.

Meglepően sokan vannak, kik jó verset írnak,
A jelenben emléket állítanak a múltnak.
Éreznek magukban annyi tettrekészséget,
Kívánok nekik szerencsét és jó egészséget.

Ez a része a dolodnak jó és dicséretes,
Néha egymás műveinek a dicsérete kétes.
A tükörtojás dicséretébe belefogok,
Hogyha én jómagam, tojást tojni nem is tudok.

Akkor is szívesen nyalok fagylaltot ha fanyar,
Ha azt remélem, hogy a fagyi úgyis visszanyal.
Sok munkába kerül, hogy versem nézett is legyen,
De főleg, hogy engem sok poétatárs kedveljen.

Olyannyira, hogy nem jut már idő, verset írni,
A dolog nem oly vészes, nem fontos azért sírni.
Kénytelen vagyok alkotni egy stratégiát,
Hogy eredményül mindenki, jól érezze magát.

Elolvasni az újonnan írt verseket fogom,
Mégpedi, ahogy arra olvasóként van jogom.
Ha épp figyelemkeltő a cím és néhány szakasz,
Akkor természetes, hogy végigolvasom azt.

Költőknek és verseiknek, se szeri se száma,
Nem tudom mindet elolvasni még máma.
Hogy átfussam mindet, az túl sok időbe kerül,
Tehát az se biztos, hogy éppen mindet sikerül.

Nem kevés idő a választott vers elolvasása,
De legalább még majdnem annyi, a méltatása.
Ha a versek nem éppen tetszenek jómagamnak,
Jó modor mellőzve, méltatások elmaradnak.

Azt hiszem joggal, más is kénytelen volt így tenni,
Verseim olvasottságánál, észre kellett venni.
A beküldött verseim már mind megvolt írva,
Úgy küldtem be őket, előbb a javát választva.

Négyszáz huszonkettő volt a legnagyobb nézettség,
Ez nem is annyira kevés, nem fér hozzá kétség.
Vagy kifinomult szakértők, vagy nem bőkezűek,
Mert kedvencnek csupán csak tizenöten jelöltek.

Ezt nem a legjobb, hanem átlagos versem kapta,
Elején beküldött jobbak, lettek lemaradva.
Arra is gondoltam, hogy itt ugyan mit keresek,
Talán annak a tizenöt jóembernek higgyek.

Kiváló költőnk versét most ferdítve idézem,
Ne győzzük meg a hollót, hogy tündöklik fehéren.
Aki ezt olvassa, ne gondoljon semmi másra,
Mint e vers szerény írójának jóindulatára.

Az Internet segít nekünk, szinte már mindenben,
Ezért hát csak dicséret illeti, e versemben.
Versírás közben, bármilyen probléma felmerül,
Megoldás az Interneten, pillanatba kerül.

Versemet mindig a "Drive"-on szokásom írni,
Onnan bármikor, könnyedén elő lehet hívni.
A fellegekben a tároló kapacitás nagy,
Fontos, hogy ez javítási lehetőséget hagy.

Versem írását valami miatt abbahagyom,
Bármikor előhívhatom, az írást folytatom.
Azt módosíthatom, javíthatok, törölhetek,
Sőt, azt félkészen, el is küldhetem valakinek.

Versem mindig, tovább szerkeszthető állapotban,
Megtalálható, műholdon levő tárolóban.
Ezért mondjuk, hogy a fellegekben van tárolva,
Onnan pedig, könnyű szerrel, eljuthat bárhova.

Én a hozzáférhetőségi jogot küldöm el,
Aki azt megkapja, az rendelkezhet versemmel.
Ha én versemen közben bővítek, vagy javítok,
Hzzáférhrtő lesz már a javított állapot.

Versemet rendszerint, mindig laptop-omon írom,
Ha kell, informálódok, az okos telefonon.
Így utána nézhetek, valamely szó értelmének,
Nem gátolva ezzel, a folytatását versemnek.

Betű típusból is, kedvem szerint választhatok,
Kijavíthatom versemet, mielőtt nyomtatok.
Ez lehet zsugorított, vagy nagyított formában,
Igen gyorsan, akár tetszés szerinti példányban.

Ésszerű, ha van külön e-mail cím versemnek,
A keresett versre, sokkal könnyebben rálelek.
Mondhatom, ez a szerény Internetes ismeret,
Már könnyebbé teszi munkámat, írni versemet.