lanyigeza blogja

ISMERKEDÉS A POET.HU-VAL

A poet.hu-ban, három hónapja regisztráltam,
A szabályzatra figyeltem és mást se csináltam.
Mindent tudni róla, a három hónap nem elég,
Ahhoz legalább ennyi idő, biztos, hogy kell még.

Aki még nem érezte saját sikere szagát,
E téren reálisan, nem mérte fel még magát,
Azt sem tudja, mi az amit elvárhat jogosan,
Nem könnyű a dolga, állítom egész biztosan.

Talál itt az ember végül is jó barátokra,
Rátalál itt sokszor, a magára hasonlókra.
Ha az ember őszinte, a témát nem kerüli,
Mondhatjuk, többségben van, a hatvanon felüli.

Meglepően sokan vannak, kik jó verset írnak,
A jelenben emléket állítanak a múltnak.
Éreznek magukban annyi tettrekészséget,
Kívánok nekik szerencsét és jó egészséget.

Ez a része a dolodnak jó és dicséretes,
Néha egymás műveinek a dicsérete kétes.
A tükörtojás dicséretébe belefogok,
Hogyha én jómagam, tojást tojni nem is tudok.

Akkor is szívesen nyalok fagylaltot ha fanyar,
Ha azt remélem, hogy a fagyi úgyis visszanyal.
Sok munkába kerül, hogy versem nézett is legyen,
De főleg, hogy engem sok poétatárs kedveljen.

Olyannyira, hogy nem jut már idő, verset írni,
A dolog nem oly vészes, nem fontos azért sírni.
Kénytelen vagyok alkotni egy stratégiát,
Hogy eredményül mindenki, jól érezze magát.

Elolvasni az újonnan írt verseket fogom,
Mégpedi, ahogy arra olvasóként van jogom.
Ha épp figyelemkeltő a cím és néhány szakasz,
Akkor természetes, hogy végigolvasom azt.

Költőknek és verseiknek, se szeri se száma,
Nem tudom mindet elolvasni még máma.
Hogy átfussam mindet, az túl sok időbe kerül,
Tehát az se biztos, hogy éppen mindet sikerül.

Nem kevés idő a választott vers elolvasása,
De legalább még majdnem annyi, a méltatása.
Ha a versek nem éppen tetszenek jómagamnak,
Jó modor mellőzve, méltatások elmaradnak.

Azt hiszem joggal, más is kénytelen volt így tenni,
Verseim olvasottságánál, észre kellett venni.
A beküldött verseim már mind megvolt írva,
Úgy küldtem be őket, előbb a javát választva.

Négyszáz huszonkettő volt a legnagyobb nézettség,
Ez nem is annyira kevés, nem fér hozzá kétség.
Vagy kifinomult szakértők, vagy nem bőkezűek,
Mert kedvencnek csupán csak tizenöten jelöltek.

Ezt nem a legjobb, hanem átlagos versem kapta,
Elején beküldött jobbak, lettek lemaradva.
Arra is gondoltam, hogy itt ugyan mit keresek,
Talán annak a tizenöt jóembernek higgyek.

Kiváló költőnk versét most ferdítve idézem,
Ne győzzük meg a hollót, hogy tündöklik fehéren.
Aki ezt olvassa, ne gondoljon semmi másra,
Mint e vers szerény írójának jóindulatára.