HÚSVÉTI LOCSOLKODÁS

Hetvenen túl, gyermekkori emlékeim megfogytak,
Ami pedig megmaradt, azok már igen kopottak.
Megpróbálok kopott emlékeim között turkálni,
Sikerül is magamat, valahogy gyermekként látni.

Visszahúzódó, szégyenlős falusi gyermek voltam,
Húsvétkor a lányokat, visszafogottan locsoltam.
Mindezzel szemben a nagyobbak, a szilaj legények,
Bizony locsolkodásban, nem voltak olyan szerények.

Kirángatták az udvarba, a kúthoz a lányokat,
Teli vödör hideg vízzel, tisztelték meg azokat.
A szivárvány minden színére festett tojásokat,
Neveztük mi hanyagul, röviden, piros tojásnak.

A felvilágosult falusi gyerekek jól tudják,
Hogy a Húsvéti piros tojást, nem a nyuszik tojják.
Dicsértük azt a szép hagyományú, Húsvéti szokást,
Hogy a locsolásért, választhatunk, egy piros tojást.

Szilaj legények pedig, fölöttébb örültek annak,
Hogy a locsolásért, jó kisüsti pálinkát kapnak.
Locsolni rendszerint, nem magányos farkasként mentünk,
A lányos házaknál, szép sorban, tiszteletet tettünk.

Megszolgált bérünket, mindig egy tarisznyába raktuk,
Megjegyeztük, hogy melyík tojást, melyík lánytók kaptuk,
Ez nagyon fontos, a jutalmak elosztásánál,
Hogy a tojást attól kapjuk, hogy ki kit szimpatizál.

A legények pedig, még egykét hét múlva is tudták,
Hogy melyík lányos  háznál, itták a legjobb pálinkát.
Ez hiteles, szín tiszta igazság, amit közöltem,
Azért úgy halkan megjegyzem, hogy én messziről jöttem.

Ha valaki, számomra sértően, kétségbe vonná,
Bevallom, hogy élő tanúm már sajnos nincs rá.
Azért fogadják el mindezt, mint egy hiteles való,
Merthamis mondásom oly ritka, mint a fehér holló.



LOCSOLÓVERS

Ki ne gyere a szabadba, mert megfáznál,
Inkább bemegyek, ha van szép lány a háznál.
Nem vagyok gonosz, útonálló, csavargó,
Vagyok jóravaló, lányokat locsoló.

Bizton állítom, hogy nem túl nagy a bérem,
Egy szép, festett piros tojással beérem.
Áldást hozok a nagy tiszteletű házra,
Szerencsét hintek, minden egyes szép lányra.