BAROMFIUDVAR FALUN ÉS VÁROSON

Egy baromfiudvarról, mikor fúj a szél,
Nézzük, a zörgő haraszt mi mindent beszél.
Azt gondolnánk, nincs itt soha semmi hiba,
Megtalálható minden, tyúk, kacsa, liba.

Kívülről nézve úgy látszik, nagy itt a rend,
Azonban néha, megtörik itt is a csend.
El sem fogjátok sokan, nekem ezt hinni,
Szinte már le sem merem nektek azt írni.

Egy kis tyúk elkövetett, egy nem kis hibát,
Kioktatta a nála már nagyobb libát.
Általában ez a tyúk nem oly nagy neszű,
Azt mondta ő a libának: "Te tyúkeszű!"

Azonban a liba sem hagyta ám magát,
Visszaszólt ő a tyúknak, jó néhány gá-gát.
Nem is volt ebben olyan nagy hiba semmi,
Mint ahogy az ilyenkor szokott is lenni.

A libánál is megtörtént a nagy hiba,
Visszaszólt ő a tyúknak: "Te buta liba!"
A kacsáknak, e szörnyűség hallatára,
Hát egészen, libabőrös lett a háta.

A cica, mint majom, felfutott a fára,
Ennyi zűr untig elég lett volna mára.
Viszont újból egy tyúk, beszólt a kacsáknak,
Hangot adva, egy köztudott igazságnak.

Megemlitette, azt a közismert szokást,
Bár igaz, hogy a kacsák is tojnak tojást,
De tyúktojás iránt, nagyobb a kereslet,
Kacsatojást a piacon, nem keresnek.

A meghitt csend, most hangos lármával vegyül,
Szokás szerint, a baj most sem jár egyedül.
Mindezt leírni, ahhoz kevés egy regény,
A nagy baromfiudvar, nem ingerszegény.

A kakas beleszólt, mint kiváló elme,
Mint a szemétdomb önjelölt fejedelme.
Fennen hangoztatta magáét, hogy lám-lám,
Milyen fontos is mindenütt, a jó reklám.

Jegyezd meg azt jól, mindörökre magadnak,
A tyúkok reklámra, mindig sokat adnak.
A kakas a hajnalt, mily jól reklámozza,
Szemedre az álmot, vissza sosem hozza.

A tyúk is mikor megtojik, midig feláll,
Reklámot csinál, mert hangosan kotkodál.
Viszont a kacsa, ha megtojik csak hallgat,
A tyúktojást veszik, ez az oka annak.

A baromfiudvart is, fenyegeti veszély,
Mert történik itt is, sok más egyéb szeszély.
Kakas az, vagy pulykakakas, kit hogy hívnak,
Az uralomért, ők ádáz harcot vívnak.

Betéved néha róka is, nem kétséges,
Nagy ám a veszély, kivál ha farkaséhes.
Kicsi az sélye, de az lenne jó móka,
Betévedne farkas, ravasz mint a róka.

Szerencse, hogy sas szeme van a kakasnak
Jelzi idejében, közeledtét bajnak.
Házőrző kuvasz, vág igen komoly arcot,
Rókával, mint oroszlán, felveszi a harcot.

Ahogy szokott az lenni, kimondjuk végre,
Tudjuk jól azt, minden jó, ha jó a vége.
Ilyenkor, ha a dolod nem sül el balul,
A baromfiudvar, némileg elcsitul.

Nézzük meg hát most, hogy mit is rejt az avar,
Milyen egy szokványos, kertvárosi udvar?
Avar arról, látványosan árulkodik,
Hogy itt kutya az udvarban, biztos lakik.

Tény, hogy az nagy szégen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya, nem legdrágább fajta.
Szánalmas tulajra, nem szokás felnézni,
Valahogy, kisember is, nyomban megérzi.

Ha a kutya olyan drága mint az ékszer,
Úgy, örülhet a tulaj, legalább kétszer.
Egyszer, mikor megveszik, oly méregdrágán,
Másszor, ha ajándékba kerül a drágám.

Mondhatjuk még azt is, igaz elég sokszor,
Mind ez törtébik főleg, családi okból.
Ugyanis, e felmentő megoldás, hálás,
Talán, elkerülhető vele a válás.