A NŐK ÜNNEPLÉSE

A nőket ünnepelni, évente kevés egy nap,
Nélkülük elképzelhetetlen, tegnap és holnap.
Tizenhárom éve, gyakorló nagytata vagyok,
Van hat szép unokám, akik még nem túl nagyok.

Elnézem, mennyi velük az aggódalom és gond,
Szerető szívem ezért, mindenért csak hálát mond.
Az aggódalom jelen van, ha nem is betegek,
Istennek örök hála, jaj csak ne is legyenek.

Az úton, iskolában nehogy baj érje őket,
E gond bizony, egyformán terheli a szülőket.
Női szív azonban, jobban kiveszi részét,
A nő jobban átérzi az életnek egészét.

Persze, nem csak érzelmileg van jelen a nő,
A családot érdekli, hogy a fazékban mi fő.
Igaz, a munkahelyén, nyolc órát ledolgozik,
Azért a fáradság rajta, szinte meg sem látszik.

Ne feledjen, férjével mindig kedves lenni ám,
A férj ezt viszonozza, március nyolcadikán.
Sok férj azt gondolja, nem dől össze ez a világ,
Ha ajándéka nemes és szép, csak egy szál virég.

Szüntessük meg egy kicsit, a léha tréfát,
Nem illik ilyenkor összehordani fűt-fát.
Megérdemlik a nők az őszinte hálát,
És azt nem csak egy napon, hanem, egész éven át.