A legmélyebb zseb

Kopaszon

Mit mesélhetnék.
kapucnis idegenként
meredek a sötétbe
és bámulnak rám 

csúnya ablakok

ha valami itteninek
fenyegetni támad kedve
kicsit megelégedve
jelenteném; nyugodtan 

…remek
egy iszákos kan
- már másodjára persze -
beül elém 

kicsit ironikus
egy hónapja még
kopasz volt,
és nem fütyült. 

mindegy

szórakozottságomban
megrándult arcizmokkal
merengek a sínekbe
túl szabályosak

(miért zavarja meg
írói magányomat,
ha körülöttünk harminchat
üres hely tátong…?)

Karc

itt ülök
karnyújtásnyira hever
bizalmas Biblia
de minek is 

a falon lassan
éjfélt üt az óra
kint vihogás megszűnt
mikor már-már
megfogalmaztam:
menjetek 

(kár hogy nem is
ketyeg semmi
figyelmeztetőileg
falon) 

hátba-vágó hasonlat
amit belülről
nyom a szívfájdalom 

csupasz vagyok
üres fal
széktábla-
nyomokkal 

visszavágyom
amint Amerikából
önmegtagadást tettem
- önámítás volt
hogy ölelni fogsz
amíg el nem…

el nem megyek újra 

tudd hogy gyűlöllek
otthon helyetted
műtét eped utánam
és magányt
süvít a szél
így két ok van
hogy mivel
telhetne el
még hét éj

2011.augusztus.13. 

Névnapomra

seszín spárga
rabul ejtette

szemem az
emeleteságy rácsa
- pislogásközzé dagad
öcsém alatt
izzad a szürke szivacs
paplan-sárga
tegnap este
telibe találta

visszakereste

agyamban verdeső
vészmadár
ragadj ki ebből
alvadj már
meg egy tócsa
halottasház
én élni akarok...

hugom felsír
beleremegéstől
arcbaszökik újra
a pír
és éjfélt
füllentenek hárman
majd a franciaágyban
párban fogja meg
szemünk az emeleteságy
rácsa

majd mutatnak a fények délt
a félelem álomba alélt

feketerózsa
Kosztolányi
nélkül
felismeréssé
ért

olvasta a szív
érezte a kéz
a szem
'Borbálá-ra' írta
az 'Iloná-t'
a szerelem:

kezemben bögre azúr 

Tengeri siralmak

 nevetséges
tagadnám magam
a tükör előtt
csakhogy Valaki legyek

 elvegyülhetnék
a tenger csipkéi,
habos fodrai között
és az öböl széli hegyek

megtáltosodnának
védenének
hazudnának
de túl
megrögzöttek
vének
kopárak...

pazar magányomban
bele-belecsapok
a franciaágyba
dobálom magam

HIÁNYZOL

kiegyeznénk
mondd, hogy
nevemnapján
virágot cipel
palackpostán
tarajos tenger

mindegy

tizennyolc úgyse
fogja Kosztolányit
a fák kérgére csalni
sőt rózsát se hoz
hiányodban marad

hova hagyjalak
hogy utánamgyere?!

gyűlölöm a szavakat
álmaim
mikor
hozzámérsz
csupasz
vállammal
rokonszenvezik
a takaró
a párna

röhejes
tagadlak téged
a valóság elől
csakhogy
kihasználjalak 

2012

Mert jövőre minden más lesz
ezt az évadot nem fogom
karanténnal kezdeni…
és egy olyan lánnyá válok
aki reggel örül
ha szobájába behasít a nap. 

Minden rendbe jön
a héven sem egyedül
hanem másokkal döcögök…
s a kapuhoz érve
a derekam elkapja
sokat-várt, furcsa fiú. 

Matematika órán
nem az átszúrt szíveket
fogom karomon számolni…
Természettudományokból
már bánom is
hogy nem lesz vizsga.

 - minden rendbe jönne
hogyha ködös agyam
sikeremtől kitisztulna

(2011. júl.15. 7:32)