lampagyujtogato blogja
spontán prózaírás 30 pontban
Jack Kerouacról a Wikipédián olvastam ezeket. Szerintem fantasztikus! Sok hasznos és jó tanács...
Nagyjából akkor, amikor Kerouac a Senkiháziakat írta, Ginsberg és mások megkérték, hogy pontosan fejtse ki, hogyan is műveli a spontán prózaírást. Azok közül az írásai közül, amik kimondottan a spontán próza technikáról szólnak, talán a legtömörebb A modern próza eszméje és módszere című, harminc fő szempontból álló lista.
- Jegyzetfüzetekbe firkált titkok és vad gépelt oldalak, a saját élvezetedre
- Alázatos minden iránt, nyitott, hallgatózó
- Lehetőleg sohase igyad le magad az otthonodon kívül
- Légy szerelmes a saját életedbe
- Amit érzel, megtalálja önmaga formáját
- Legyél az elme szent őrültje
- Fújj olyan mélyet, amilyen mélyet csak akarsz
- Elméd végéből írj, végtelenül, amiről csak akarsz
- Az egyén kimondhatatlan víziói
- Nincs idő a költészetre, csupán arra, ami éppen van
- A mellkasban remegő látnoki rángások
- Önkívületi fixációval álmodni az előtted lévő tárgyról
- Vetkőzd le irodalmi, nyelvtani és mondatalkotási gátlásaidat
- Mint Proust, legyél az idő öreg füvezője
- Belső monológgal elbeszélni a világ igaz történetét
- Szem a szemben: az érdeklődés ékkő-magja
- Az önmagadra való emlékezés és rácsodálkozás szerint írj
- Szemed velős belsejéből kifelé dolgozz, nyelvtengerben úszva
- Egyszer s mindenkorra nyugodj bele a veszteségbe
- Higgy az élet szent körvonalában
- Küzdj, hogy lejegyezd az áramlást, ami sértetlenül létezik az elmében
- Amikor megállsz, azért tedd, hogy jobban lásd a képet, ne azért, hogy a szavakon töprengj
- Kövess nyomon minden napot, amit a pillanat magasztalt a reggeleden
- Élményeid, nyelved és tudásod méltóságában nincs félelem vagy szégyen
- Írj a világnak, hogy olvassa és lássa, milyen pontos képet festettél róla
- A könyvfilm szavakból álló film, a vizuális amerikai forma
- Dicsérd a Sivár embertelen Magányban lévő Szereplőt
- Vad, fegyelmezetlen, tiszta, alulról betörő alkotás, minél őrültebb, annál jobb
- Minden körülmények között zseni vagy
- Evilági filmek Író-Rendezője, melyeket a Mennyország Támogat és Pénzel
Ha megdobnak kővel...
...öleld meg az embert aki tette, mert szeretetre van szüksége. Első hallásra elég paradoxonnak tűnhet… Ma beleolvastam egy könyve, és megragadott néhány gondolat, amit most nagy szeretettel megosztanék Veletek! Berente Ági: Angyalok között c. könyvéből idézek: „A hibák, a ballépések, a bántások, a harag, a gyűlölködés, a gonoszság és egészében a sötét oldal mind a tanítómestereink. Mind Isten ajándéka azért, hogy megtanuljuk az élet egyetlen értelmét, egymás boldogulását szolgálni, feltétel nélküli szeretetet adni és elfogadni. Ebben az értelemben nem működtetjük jól a duális világot. A sötét és világos, a kint a bent, az éj és a nappal nem egymás ellenségei, hanem szövetségesek, eggyé olvadó részek. A rossz nem azért van, hogy még nagyobb rosszal felelj rá. Bántásra ne nagyobb bántással válaszolj. Ha sötét van, még nagyobb sötétséget teremtesz? Mert abból világos lesz? Ezen a ponton van sok dolgunk. A tettekkel, nem az elméletekkel. Mit teszel, ha nem egyezik valakivel a véleményed? Mondod a magadét, ő is mondja a magáét. Nem értitek mit beszél a másik, hiszen nem fér be abba a síkba a gondolat, melyben te mozogsz. Úgy gondolod, csak úgy lehet vélekedni, ahogy te látod. … A feladat pedig, hogy egymást támogassuk legjobb tudásunk szerint, nem máshol, mint a hétköznapokban. A legmagasabb spiritualitás a mindennapok mágiája. Ne csak a templomok, vallások hálójában keresd ezt a mágiát, mert a lényegét nem biztos, hogy ott találod. Semmi gond nincs a vallásokkal, de amíg a tanításból nem formázol hitedhez hű életet, biztos tudást, addig csak gondolod, és nem éled az életet. Magadhoz légy hű.”
Pályázatra írtam
Egy egyedi, kézzel festett, selyemfátylat lehet nyerni ezzel a pályázattal, amit a nyertesnek személyre szabottan csinálnak. Remélem a legjobbakat, bár én 10-ből 7 pontot adnék magamnak.. Bár ez az első, pályázatra írt versem, amit be is felyeztem, és el is küldtem. Azért kíváncsi vagyok aTi véleményetekre is!
Érintés
veled táncolok
a színpadon
eggyé válunk
egymásba olvadunk
elfáradt a test,
de már újul a lélek
Mondd, ki vagy te
talán ismerlek?
hozzám simulsz
picit még remegek
siklik, lábam
a talajon
arcom kipirul
ismerős illatok
köröttünk rebbennek
Mondd, ki vagy te
talán ismerlek?
érzés, 'mit rajzol a test
tőle megszépül az est
felröppensz a magasba
szabadon szárnyalunk
mindketten
légy velem
kedves, néha heves
mozgásban tartasz
ha maradsz
semmi gondunk
könnyen kacagunk
Mondd, ki vagy te
talán ismerlek?
talán már ismerlek...
ha nézlek
te vagy a fény
a szín, a ragyogás
szavad halk tested beszédes
olyan vagy, 'kinek
könnyű az esése
kemény a tartása
én néma vagyok, mert
beszélsz helyettem
helyemet nem találom
de nézd, nagyon távol
vár minket a közönség
de illúziót nem tépek szét
tétova mozdulat Feléd...
kígyózik a kar
én nem, ő menni akar
legyél az enyém
legyél az, aki elvarázsol
Te csodálatos selyemfátyol
Az energia
Valamelyik nap az edzésen a Mester azt mondta: "Az energia oda áramlik, ahová figyelsz." -ez egy egyszerű mondat, nincs semmilyen szempotból túlbonyolítva, és nem is először hallom. Tudom is, hogy ez így van! Most még is másképp hatott, még mindíg itt cseng a fülemben...
Szilva szedés
Megmostam a mélykék, puha szilvákat, kettéválasztottam, és bekaptam egy felet. Kellemesen édes, húsa omlós villámgyorsan szétáradt a számban. Ahogy ajkaimhoz ért, az érett gyümölcs, viaszos héja megvált a húsától, - hirtelen megjelent előttem egy kép: Egy augusztusi hétvége. Kint voltunk a telken Mamáéknál. Nagyjából szokásosan telt ottlétünk. Kései ebédünket délután 3-4 körül ejtettük meg, majd Nagymama egy újabb "sütiélményeit" ízlelelhettük meg, és a felnőtteknek, az elmaradhatatlan kávé... Ha ez egy átlagos telken eltöltött nap lett volna, a következő jelenetben, mindenki szétszóródik és elvonul emészteni. Mama Anyámmal a hintaágyra heveredve megbeszélik a napi sajtót,és egyebeket... Gabi a szobába pihenne le, a kutya a kapu előtt én meg a diófán ülnék csendben... ám ezt a délutánt a szilva tette különlegessé. Bár én ezt akkor még nem tudhattam. De ma - a belvárosi albérletem konyhájában - megérintett egy érzés, egy hangulat. Annak az augusztusi szabad délutánnak a hangulata, amikor szilvát szedett együtt a család. Vagy 3-4 fa is volt, és abban az évben hozta a nagyobb termést, telis-tele volt szilvával. Csak úgy roskadoztak az ágai.
Este hét óra körül be is fejeztük a nagy szilva szedést, és én felmásztam a kedvenc fámra. A lemenő Nap sugarait csodáltam, az aludni készülő természetet, a Duna lassú folyását... Néha egy egy HÉV-et is megpillantottam a távolban,de halk zakatolása nem igen zavarta gondolataim áramlását. Hányszor ücsörögtem itt, a diófa társaságában. Ő volt hűséges Társam az élet nagy filozofálásában. Jó volt itt... Nyugalom, csend, béke ölelt át. Egész lényemet átitatta ez az érzés.
Budapesti otthonom, sötét konyhájából, visszavágyom, ebbe a meleg nyárba, emlékeim helyszínére... Mi lesz velem/velünk itt a VII. kerületben, ahol, még a fa helyét is lebetonozták!? ....