lacabo blogja

lacabo•  2010. szeptember 1. 18:25

Rizses hús és demokrácia

   Sápadt, zilált, agyonhajszolt ember bukik be az orvosi rendelőbe.
   - Kérem, doktor úr, segítsen!
   - Nyugodjon meg, ember! Mi a probléma?
   - Képzelje, doktor úr, álmomban megjelenik egy bádogtörpe, és azt mondja: most pisilünk! És én nem tudok mit tenni, pisilek.
   - Hát ez bizony nagy baj, de van rá megoldás! Ha legközelebb jön a bádogtörpéje, mondja azt neki: nem pisilünk!
   Emberünk megnyugodva elballag, ám másnap reggel még sápadtabban, ziláltabban, agyonhajszoltabban bukik be ismét a rendelőbe.
   - Ember, mi történt? Jött a bádogtörpe?
   - Jött, doktor úr, jött! 
   - Mondta, hogy pisilünk?
   - Mondta, doktor úr, mondta!
   - És maga mondta, hogy nem pisilünk?
   - Mondtam, doktor úr, mondtam!

   - És?
   - Azt mondta, jó, akkor kakilunk!

 

   Nem vagyok eszemnél. Töprengek. A parlamenti (és egyéb) pártokról.
   A magyar nyelvben, gyermekkori emlékeim szerint, a jelzős szerkezet két részből áll, úgymint: jelző és jelzett szó. A jelző a jelzett szó valamely tulajdonságát jelzi. Teszem azt: a rizses húsban a rizses a jelző, a hús a jelzett szó. Vagy: a vagdalt a jelző, a hús a jelzett szó. Továbbá: a birka, a marha, a csirke, a darált, a töltött a jelző, a hús a jelzett szó.
   Ugyanakkor, a húsok többsége rendelkezhet egyazon időben több jelzővel is, például: darált marhahús, rizses csirkehús, töltött disznóhús.
   Hát, elismerem, így már bonyolultabb a dolog. A lényeg azonban mindig a hús, ugye, mint meghatározó elem, aztán a milyensége lehet olyan, amilyen. De: a hús mindig hús, magyarán: a jelzett szó a domináns.
   Hangsúlyozom: ha hús, akkor hús, ilyen vagy olyan, de hús.
   Ám mi a helyzet a demokráciával? Nézzük csak a parlamenti és parlamenten kívüli pártjainkat, pártocskáinkat, majdnem-pártjainkat, satöbbijeinket!
   Ugyebár, kérem szépen, vannak nálunk szociáldemokraták, fiatal demokraták, szabaddemokraták, fórumos demokraták, kereszténydemokraták és egyéb demokratikus formációk jobbról és balról. Ám mind demokratának vallja magát.
   És mit is féltenek egymástól? Röhej: a   d e m o k r á c i á t ! A pluralizmus, ugye, több eszmerendszer békés egymás mellett élésén kellene, hogy alapuljon.Ehelyett
mit látunk? Ezek a formációk nem az őket - állítólag - jellemző ideológiához köthető eszméket, ideológiákat, eszmei értékeket féltik - nem!  A demokráciát! Egymástól. A többi demokratától.
   De akkor a jelzős szerkezet?
   Demokraták, ébresztő! Ébresztő, demokratikus oldal! Így csattan a dörgedelem. A többiek: uramisten, mi történt? Ki bántja a demokráciát?
   (A rizses hús belekurjantott az éjszakába: Húsok ébresztő, gáz van! Jön a többi hús! Mire a többi hús: aludj már, istenbarma!)

   Ám azért óvakodjunk a bádogtörpétől. Nem azért, mert bádog, és nem azért, mert törpe. Azért, mert bádogtörpe. Ki tudja, legközelebb mivel akar megvezetni minket. Volt már rá példa - és nem csak a viccben.

lacabo•  2010. szeptember 1. 16:35

Tudósítás a múltból

  "Megtartotta első ülését a Parlament "Borgulya Elemér Alapítvány" tevékenységét vizsgáló bizottsága"
  Az ad hoc bizottságot az ellnzéki frakciók erőteljes követelésére a Tisztelt Ház másfél éven át tartó heves vita után hozta létre. Feladatként a Borgulya Elemér Alapítvány gazdálkodásával kapcsolatban falmerült esetlges visszaélések kivizsgálását határozta meg. A bizottságnak a vizsgálódásra és az összefoglaló jelentés összeállítására tizenegy nap áll rendelkezésére.

  Mint sajtóközleményekből ismeretes, a Borgulya Elemérről, hazánk méltán nemzetközi hírnévre szert tett neves szeszfokoló-fejlesztő szakemberéről elnevezett alapítványt kormánypárthoz közel álló csoportok hívták életre azzal a céllal, hogy a szeszfokoló eszközök, valamint a gyártási technológiák fejlesztésében élen járó fiatal, tehetséges szakemberek munkáját az alapítvány kuratóriuma által meghatározott mértékben támogassa. Az alapítványt 130 Ft induló tőkével hozták létre.
  Az alapítvány az ellenzéki feltételezések szerint több mint gyanús ügyletek melegágyaként bonyolítja működését.
  A kuratórium elnökéről kiderült - köszönhetően az ellenzék éberségének és hosszantartó, szívós vizsgálatának -, hogy a pártállami érában a Magyar Bortermelők Nemzetközi Szövetségének titkos ügnökeként több alkalommal titkos tanulmányutat tett a volt Szovjetunió volt tagországaiban, melyek eredményeképpen a magyar hagyományoktól idegen, bolsevista módszerek átvételét javasolta az ún. gyalogszőlő jellegű telepítések karaszolóval történő gyomtalanítása tárgyában. Ez a tény már önmagában megkérdőjelezi szakmai, politikai és emberi rátermettségét a kuratóriumi elnökségre való alkalmasságát illetően. Ám ezt a már eredendően legalábbis hibás lépését tetézte még azzal is, hogy a fent nevezett gyalogszőlők gyomtalanítását a magyar szőlősgazdák évszázadok óta az általa bevezetni kívánt karaszolási technológiával foganasították. Ezen tények ismeretében mindenképpen jogosnak tűnik az elnök személyes alkalmasságának megkérdőjelezése az ellenzéki frakciók részéről.  

  Az ellenzék szerint kifogásolható a kuratórium pártatlanságának kérdése is. Az első, 100 Ft összegű támogatást ugyanis a kuratórium feltételezhetően ifj. Borgulya Elemér részére fogja megitélni. Megalapozottnak tűnik a feltételezés, hogy ifj. Borgulya Elemér, akiről mellesleg kiderült, hogy id. Borgulya Elemér fia, nem szakmai rátermettsége, hanem kormánypártokhoz közel álló ismeretségi köre alapján várományosa a fent említett ösztöndíjnak. A kormánypárti képviselők azon felvetésére, miszerint ifj. Borgulya Elemér "A szeszfokolók üvegalkatrészeinek kiváltási alternatívái" című dolgozatával elnyerte a Magyar Szeszfokolók Független Demokratikus Szakszervezetének "Arany Fokoló" különdíját, az ellenzék heves füttyögés, lábdobogás és fújolás közepette azt válaszolta, hogy ez is csupán egy abszolitusta trükk eredményeként történhetett meg, a kormány választási kampányában meghirdetett igéreteinek be nem tartásából kifolyólag.Mikor pedig erre az illetékes minisztérium politkai államtitkára kétperces hozzászólásában az ellenzék szemére vetette, hogy a kitüntetés odaitélése és átadása a jelenlegi ellenzéki pártok regnálása idején történt, az ellenzék kivonult az ülésteremből.
  Ezután több hónapos vita következett, kérdések és interpellációk követték egymást, a parlamenti vizsgálóbizottság mandátumának meghosszabbítása napirend előtti felszólalások állandó tárgyát képezte. Végül a képviselők megegyeztek abban, hogy egy rendkívüli parlamenti vitanap keretében lehetne a kérdést súlyának megfelelő módon megvitatni.
  A rendkívüli vitanap valóban meghozta a várt eredményt, ezzel is bizonyítva a parlamenti pártok konszenzusra való türekvésének hajlamát. Megegyezés született a bizottság mandátumának meghosszabbításáról, valamint - hosszas vita után - a bizottság személyi összetételére vonatkozó változtatások foganatosításának elfogadásáról is.
  Ezen előzmények után ült össze ma délelőtt 10 órakor a Parlament "Borgulya Elemér Alapítvány" tevékenységét vizsgáló ad hoc bizottsága. Az ellenzék soraiból választott bizottsági elnök - a Fiatal Technokraták 79 éves képviselője, egy arisztokratikus megjelenésű echte magyar úr, Horkolányhy Arisztid, aki a rossz nyelvek szerint csak azért szúrta be a navébe a "H" betűt, hogy az "Y"-ra végződhessék, de egyébként Horkolányinak ejtendő - ismertette napirendi javaslatát, mely szerint az egyetlen napirendi pont a bizottsági munka tematikájának a meghatározása lenne. A kormánypárti képviselők módosító indítványt nyújtottak be, szerintük ugyanis szerencsésebb lenne a munkát kölcsönös bemutatkozással kezdeni. Az ellenzék a módosító indítványt elutasította. Ezután az elnök szavazásra tette fel a kérdést. A napirendet a bizottsági tagok 24 igen, 24 nem szavazattal, tartózkodás nélkül nem fogadták el. Az elnök az ad hoc bizottság ülését elfogadott napirend hiányában 5 perc után feloszlatta.
  Ekkor még nem tudták Tisztelt Honatyáink-Anyáink, hogy ez volt egyben a bizottság utolsó ülése is. A délutáni futárpostával kapták a gyászjelentést, mely szerint ifj. Borgulya Elemér, életének 98. évében, heveny idegbántalmak következtében visszaadta lelkét Teremtőjének. 

  A Magyar Szeszfokolók Független Demokratikus Szakszervezete délután kiadott kommünikéjében ifj. Borgulya Elemért saját halottjának tekinti.
  A Parlament ad hoc bizottságának ellenzéki elnöke  - egyetértésben a bizottság kormánypárti alelnökével - telefonos konferenciára hívta össze a bizotság tagjait.A konferencia során 48 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadtak egy határozatot.
  A határozat értelmében ifj. Borgulya Elemért a Parlament ad hoc vizsgálóbizottsága is saját halottjának tekinti.


                                      BÉKE PORAIRA!
 

Kategória: abszurd

lacabo•  2010. augusztus 21. 15:33

Ének a lakótelepről

Panorámám két kukasziget,
Balról az egyik, a másik jobbról -
Szemetesekból áll az egyik,
A másik meg a szelektív blokkból.

Ihaj, csuhaj tulipán,
Csudaszépet látok ám!
Egyiknek teteje lóg,
Másik hátán kosz a fót,
Ihajla!

Símogatva kedvesem kezét,
Álmodva zöld, virágos réteket,
Madárfüttyöt, szellő lágy neszét -
Az ablakom gorombán megremeg,

Ihaj, csuhaj, csudajó!
Itt a kukás autó!
Dübörög és csudi bűz,
Ablakomtól el is űz,
Tyuhajla!

Ábrándosan szemébe nézek,
Apró, aranyló pöttyök a fények,
Tág teret adva szép reménynek -
Durva kiáltás robban az égnek,

Ihaj, csuhaj, ez a szép!
Idilli a drága kép!
Nap elé felhő vonult,
Részeg kukás megborult,
Csuhajla!

Magamban, egyedül élek én
Azóta már e béke szigetén.
Reményként egy álom integet:
Mert épül már a harmadik sziget!

Ihaj, csuhaj, csudi ám!
Ifjú szívek tavaszán,
Lakótelep! Bombajó -
Jön a kukás autó!
Ihajla!

lacabo•  2010. augusztus 12. 23:23

Midgard

 (Ismertem egy lányt, akit nem ismertem. Nem is sikerült megismernem.)

 - Megölelted?
 - Nem.
 - Megcsókoltad?
 - Nem.
 - Megszeretted?
 - Nem.
 - Hát akkor?
 - Nem tudom. Mintha Midgard örökké relytélybe burkolózó tájairól jött volna. Úgy éreztem, mindent tudok róla, és mégsem tudok semmit. Mintha láttam volna, és mintha mégsem. Relytély volt.
 - Megpróbáltad megfejteni?
 - Hát persze. De nem volt egyszerű. Mikor már-már úgy éreztem, sikerült kissé közelebb kerülnöm hozzá, kiderült, hogy csak érzéki csalódás, valami misztikus bűbáj játszott velem. Mikor azt hittem, kezdek ráérezni, valamiféle emocionális kapcsolat kezd kialakulni közöttünk, mintha egy szürke felhőbe, áttetsző ködbe burkolta volna magát. Nem tudtam eldönteni, hogy amit látok, abból mi a valóság, és mi a rám bocsájtott bűbája által megidézett, életre keltett képzelet játéka. Teljesen zavarban voltam. Még azt sem tudtam igazán eldönteni, hogy boszorkánytánca valóban boszorkánytánc-e, Vagy csak zavarodott képzeletem játszik velem csalóka játékot. Nem tudtam.
 - És ő nem segített?
 - Ő? Nem, nem segített. Nem azért, mert nem akart. Azért, mert ő más volt. Ahogy én nem értettem belőle semmit, ő sem értett engem. Néztünk egymásra, de elnéztünk valahova egymás mögé. Ámbár, hogy ki volt a más, ki tudná eldönteni? Ő valószínűleg ugyanúgy választ várt a saját kérdéseire, mint én, és ugyanúgy nem kapta meg a választ, mint én. Ki tudja most már?
 - És te?
 - Én? Nem is tudom. Valami furcsa vágyat éreztem, hogy talán mégis sikerül rátalálnom valamire. Valamire, ami soha nem körvonalazódott bennem határozottan, valamire, amiről csak sejtettem, vagy talán reméltem, hogy létezik. Nem tudom igazán.
 - Nem?
 - Nem. Csak azt éreztem, azt tudtam, hogy régóta keresek már valamit. Nem tudtam megfogalmazni magamnak, hogy mit, inkább csak érzés volt, homály, ködkép, álom, nem is tudom. Lehet, az is lehet, hogy majd utólag rá fogok jönni. Igazán nem tudom.
 - Dehát akkor?
 - Dehát akkor? Hiszen ha tudnám a választ, ez nem lenne kérdés. Ha tudnám a választ, minden a helyén lenne. Bár, lehet, hogy most és így van minden a helyén. Hiszen annyira nem értettük egymást.
 - És akkor csak ennyi lett volna?
 - Csak ennyi? Mi az, hogy csak ennyi? Nem, nem csak ennyi. Sok-sok körbejárás, nekirugaszkodás, visszarettenés, erő- és önbizalomgyűjtés, önmagam keresése, felbukó kérdésekre válaszok kutatása, rácsodálkozások a rajtam kívüli világra. Az ő világára, amelyet most sem értek, de már tudom, hogy van. Azt nem tudom, hogy ezek a világok átjárhatóak-e, átjárhatóak lesznek-e. Nem tudom, valaha közelebb tudok-e kerülni hozzá. De, ahogy múlnak az évek, úgy érzem, ez végsősoron nem is igazán lényeges. A lényeg az, hogy most már tudunk egymásról. Mert sokat megtudtam a vágyairól, álmairól, egy harmonikusabb, békésebb, igazságosabb világ utáni vágyáról, egy világról, amely barátságosabb, ahol nem így kell majd keresnünk egymást.
 - Tehát feladtad?
 - Mit adtam volna fel? Csak annyi, hogy az én időm véges. Én már nem tudok sokat tenni. Ám aki elolvassa ezt az írást és elgondolkodik rajta, mindent megtehet. Megteheti azt, amit én szeretnék, de már nem tudok. A kaput nem megkeresni, a kaput megépíteni kell. Ezt tudom mondani. És ha valaki el akar jutni Midgardba, vagy ha valaki át akar jönni Midgardból, csak egy módon teheti: visz egy követ az épülő kapuhoz.